Ha már József Attila ide keveredett, idézek valamit (1995-ből):

"...bánatos, beteg, széthullott volt az életem, de versben pontos voltam mindig. Mégis kommunistának gyaláztak engem mindenféle jöttment gazemberek. És mindig be akartak tiltani öreg, hülye papok. (...) rakosgassátok, rendezgessétek nincsen-életem darabkáit kedvetekre, belátásotok szerint, nekem marad a vonatkerekek puha, bársonyos, ölelő kattogása, ez marad énnékem, egy röpke örökkévalóság..."

***

Ki tudja, ki írta? :)