Kedves BaSand!
Semmi és senki nem vitathatja el Orbán Viktor érdemeit az 1989-ben elmondott beszédét illetően. Bátor és fontos politikai tett volt, és ennek súlyát semmi módon nem csökkenti az, hogy Orbán Viktor ma már nem az, ami akkor volt. Hiszen egyikünk sem ugyanaz, mint régen.
Megjegyzésem azért lenne.
1. A sajtószabadság mindig veszélyben van, éppen úgy mint például a szabadság, vagy a demokrácia. 89-ben, 93-ban, 96-ban, vagy ma ugyanúgy. És a legjobban éppen azoktól kell félteni, akik teljesnek tartják.
2. Már '93-ban is hallottam, miszerint a nemzeti ünnepen nem szabad aktuálpolitikával foglalkozni, de ez finoman szólva is gyermeteg gondolkodás. Erre egyébként éppen elegendő indok lenne az, hogy a kormányfő nem jelent meg Budapest ünnepségén, és nem hívta meg a főpolgármestert, az MSZP és az SZDSZ képviselőit - a MIÉP-ét igen(!) - az Operaházban tartott rendezvényre.
Olyan méretű gusztustalan pitiánerség, amire Demszky válasza disztingváltnak mondható.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Orbán szerintem téved, ez a konfrontáció nem neki kedvez. Demszky lételeme az ellenállás, ha ilyen szerepbe kényszerítik, az a csuka vízbefojtásával felérő buta cselekedet. Igaz, Orbán is ebben a közegben érzi jól magát, csakhogy ez kormányfőnek nem való szerep, ezen csak veszíthet.)
No és egy utolsó megjegyzés: hogy mi méltó március 15. szelleméhez, az igencsak szubjektív dolog. Szerintem forradalom emlékéhez a tüskés beszéd jobban áll, miont a simulékony semmitmondás a beteljesült álomról. Ha másért nem, hát azért, mert a forradalom sosem győz egészen. A forradalmak céljai éppen úgy nem teljesülhetnek száz százalékosan, ahogy a demokrácia, szabadság, sajtószabadság, stb. sem lehet teljes sosem.