Neked is okulásul Szilágyi Ákos a 168 órában:
Szilágyi Ákos
A HATALOM HÜLYÉI
Senki sem hibátlan. Nincs az a főnök, aki ne követne el néha egy-egy iszonyú ostobaságot. S ilyenkor bizony jól jön, ha körbemutathat: "hülyékkel vagyok körülvéve!" Való igaz: a hatalom idiotizmusa nem ismer határokat. A hatalom hülye, hülyékkel van körülvéve, és hülyeségbe dönt. Hülyére veszi a világot. Hülyének néz mindenkit. A meghibbanásig. S ez néha valóban elég is ahhoz, hogy saját képére és hasonlatosságára társadalmat alkosson magának. Similis simili gaudet. Van is ilyenkor öröm. Alig tudnak betelni egymással a hülyék: a hatalom és az ő teremtményei.
A hülyeség dermesztő hatású. Megfagy benne az ész. Lefagy az agy. Az arcokról a mosoly. Sebaj, majdcsak átvészeljük valahogy! Láttunk mi már karón varjút - mosolyognak ilyenkor a hülyék. Majd tornáztatjuk az eszünket: "Szergej fasza gyerek, nem fagy meg!" Lesz még olvadás a mi utcánkban. Két olvadás között azonban áll a fagy. De ahol mindenki hülye, kivéve a hatalmat, ott mégis a hatalom a leghülyébb. A meghülyült hatalom hülyeségeket eszel ki, hülyeséget csinál, hülyeségeket beszél. Ez a mi nagy reménységünk. Hülyeségben a hatalom utolérhetetlen. Pedig nagy a versenyfutás. A hülyék szinte egymás sarkára taposnak.
Politikai szempontból kétféle hülye létezik: hasznos és kártékony. Bizonyos politikai körökben így is hívják őket: hasznos idióta, kártékony idióta. A hasznos idióta tiszta hülye. Tiszta, mert önként, önzetlenül, hittel-lélekkel szolgálja azt, amit a profi politikus látszólag, szükség szerint, legyintve, kínjában, cinikusan. Tulajdonképpen annyira hülye szegény, hogy nem is tudja, mit csinál. Persze a profi politikus is hívő, csakhogy ő a hatalomban hisz. Egyes-egyedül a hatalomban. Az osztatlan hatalomban. Egy ország, egy Állam, egy Isten. Nincs kecmec. Vagy én vagyok hatalmon, vagy az Ördög. Elég volt a bálványimádásból - imádjatok engem!
A hasznos idiótának fogalma sincs róla, hogy használják őt. Titokban marad előtte küldetése, mint fali ászka előtt a fal, amelyen mászkál. Hogy is írja Kafka? "Próbáld megértetni magad a fali ászkával. Ha sikerült megtanítanod rákérdezni munkája értelmére, azzal már ki is irtottad az ászkák népet." Másként fogalmazva: ha a hasznos idióta tudná, hogy mikor, mivel, kinek és minek használ, már nem is lenne hasznos idióta. A kártékony idióta éppen fordítva: nem tudja, hogy éppen azoknak árt, akiknek használni akar. Az egyik anélkül használ, hogy használni akarna, a másik anélkül árt, hogy ártani akarna. Hát nem idióták?
A hasznos idióta ügybuzgóságával, lelkesedésével, tekintélyével, szervezőkészségével (kinek mije van) segít fenntartani, megmenteni, megszerezni a hatalmat. Ami a hatalom számára eszköz, azt ő szent célnak látja. Amit a hatalom reklámszlogennek szán, az ő fülei számára angyali üzenet. Ennyiben tényleg idióta. De mert személyével, nevével, kiállásával igazolja vagy hitelesíti a hatalmat - hasznos idióta. Idiotizmusa jól jön a hatalomnak.
A kártékony idióta ezzel szemben nagyon is tudja, mit akar. Használni akar. Ahogy nem használt még hatalomnak senki. A kártékony idióta annyira mellettünk van, hogy szinte már ellenünk. Ami a mi szívünkön, az az ő száján. Csakhogy így ellenfeleink a szívünkbe látnak. És mi van, ha a mi szívünkben esetleg nincsen semmi? Ha a mi szívünk üres? Vagy sötét indulatok kavarognak benne, amit szeretnénk elpalástolni? Ilyenkor jön a kártékony idióta, és leszaggatja a palástot. Kifecsegi titkunkat. Türelmetlenségében előresiet. Túlteljesít, túlbuzog. Persze ezzel néha valóban szolgálatot tesz, általában mégis inkább árt nekünk. Akkor és úgy fújja a mi nótánkat, amikor és ahogyan éppen nem kéne fújni. Öntörvényu, fékezhetetlen. A hasznos idióta ezzel szemben maga a fék. A mi fékünk. Bármikor beletaposhatunk, s bármikor levehetjük talpunkat róla, melyet ő áldást osztó kezünknek vél. Engedelmesen várja, mikor taposunk rá ismét.
A kártékony idiótát időnként le kell állítani. Legjobb persze örökre megszabadulni tőle. Még mindig jobb öt sértett idióta, mint egy kártékony. Persze mérlegelni kell, mit veszíthetünk és mit nyerhetünk egy kártékony idióta eltávolításával. Attól függ, milyen szinten okoz károkat nekünk. Kormányzati szinten például kifejezetten jól jön, ha van néhány kártékony idiótánk. Etessük, hizlaljuk őt mind kövérebbre, hogy amikor üt az óra, s eljön a vágás ideje - tudniillik a hatalomból kivágásé -, minél nagyobbat nyekkenjen a szarházi. Ha mi szabadítjuk meg az országot (a népet, a pártot stb.) attól a kártékony idiótától, akit magunk ültettünk a nyakára, akkor mindenki csak a szabadító tettre fog emlékezni, és hálás lesz nekünk. Így fordíthatjuk kártékonyságát a magunk hasznára. S amikor aztán ő - szembekerülve velünk, kenyéradó gazdáival - tényleg ártani akarna nekünk, már csak használni tud. Így teljesül be a kártékony hülye politikai sorsa. Elképesztően hülye. Ámde úgy kell neki!
Létezik még egy harmadik típus is, a megélhetési idióta, aki valójában nem az, csak játssza a hülyét. Ha egyszer a politikából meg lehet élni, miért ne szakosodhatna valaki a hülyeségre, ha ehhez van tehetsége?
A megélhetési idiótának számtalan közismert típusa van - a politikus bölcsességén, humorán, talpraesettségén álmélkodó lakájtól a "szirupba mártott hiénáig", a mikrofonállvány-riportertől a hu harcostársig. A megélhetési idióta eljátssza a rajongó tekintetu agyalágyultat, aki nem győz csodálkozni a hatalom zsenialitásán, mindent előrelátó bölcsességén, csalhatatlanságán. Mint Zátopek, a néhai csehszlovák külügyminiszter a régi viccben, amikor Malenkovot - a Szovjetunió korabeli vezetőjét - prágai látogatása alkalmával fácánvadászatra viszik, s Malenkov elhibázza a lövést: "Csoda, Malenkov elvtárs, isteni csoda! Telibe trafálták, az meg csak repül, csak repül!" Hány ilyen telibe trafálásról, isteni csodáról értesültünk az utóbbi években, nem számoltam, nem is érdekes. Fő, hogy az ország repül, csak repül. Ki tudja, hol áll meg?
Egy szó, mint száz: a meghülyült hatalom csak hülyékben tud gondolkodni. Veszélyes hülyékben, hasznos hülyékben, derék hülyékben, kártékony hülyékben, hülye hülyékben. Hülye népben és hülye nemzetben. Hülye országban és hülye világban. Hülye Európában és hülye szomszédokban. Mindenkit és mindent lehülyéz. Ám a hülyeség ragadós. Minél hülyébb körülötte a világ, annál jobban elhülyül a hatalom is. Hülyesége ugyanis korláttalanná válik. A hülyék kórusa igazolni fogja minden hülyeségét. Akik meg nem hajlanak meg hülyesége előtt, azok a leghülyébbek. Ezeknek nemhogy a hatalomhoz, de még a magukhoz való eszük sincs meg. Azt hiszik, a hülyeség ésszel felfogható. Kimutatható, bizonyítható, leleplezhető. Ahelyett, hogy hinnének benne. Mint a rendes hülyék. Micsoda hülyék! A hülyék országában a hülyeségből nem vezet kifelé út. "Hülyék országa" - gúnyolódnak önmagukon ilyenkor a hülyék. A sötét, sehonnai, megátalkodott, bitang hülyék - az országló, derék, talajgyökeres, tiszta hülyéken.
dr. X
