In memoriam Hofi Géza

Isten ismét döntött,
Nem ellenkezett senki.

Mester készen áll az útra,
Elmegy, és nem jön vissza már.
Mert a sors úgy hozta,
Okosan, büszkén lép oda át.
Reményeit mindig megosztotta,
Irigy is volt rá a párt.
A hangját semmi sem akadályozta,
Mondta a köz igazát.

Hogy felejthetnénk el Őt,
Országunk igaz bajnokát.
Fittyet hányt a hatalomra,
Izlelgette mennyit bír a vár.

Gúnya kikezdte a hazugságot,
És ő maga volt a vád.
Zenét hozott az ijedt csendbe,
A tűrt szónokok dalát.

Egy tisztelő. Nyugodj békében Géza bá.....