Szia Feribá, ismét leereszkedtél a pórnép közé? :-))) (sajna, régen olvashattam Tőled)

Az az igazság, hogy nem láttam mostanában az ASE-t játszani, de úgy érzem, kissé korán temeted a fiúkat. Azt nem hiszem, hogy elfelejtették volna azt a nagyszerű csapatjátékot, amelyik az 1. helyhez segítette a csapatot, és a kupában is csak a későbbi győztes tudta elbúcsuztatani Őket.Ez a hullámvölgy sok tényezőből adódhat, mi is átéltünk már hasonlót, de ebből az apátiából egy-két látványos megoldás, és persze nagyszerű győzelem ki tudja rángatni a társaságot. Mondok egy példát: a legnagyobb gödörben eddig az Alba elleni kupameccs előtt voltunk. Fogcsikorgatva indult az a találkozó is Szolnokon, aztán a 2. negyed közepe felé Lapov a saját körtéből indítani akart, de nem sikerült, a labda a gyűrűben landolt. Ez annyira feldobta a közönséget és a fiúkat, hogy nem tudtak hibázni. A vége ismert, 30 körüli siker, ez után indultunk felfelé. Most megint érzek egy kis gondot, hullámzó a teljesítményünk de azt is tapasztaltam, hogy a fontos meccsekre össze tudja kapni magát a csapat.
Még egy dolog. Most van szüksége a csapatoknak az igazi hazai bíztatásra. Ez Szolnokon általában azért megy, attól viszont joggal tarthatsz, hogy mi lesz Nálatok a hazai meccseken (...hoppá, most látom, hogy ebből már csak kettő van Nektek, Debrecen és mi, a többi idegenben - na, ez húzós lesz!)

...akárhogy is, most kell mindent beleadni ...HAJRÁ OLAJ!!!