Kedves Géza Bácsi!

Sajnos már nem láthatlak... Ez nagyon-nagyon fáj. Amikor meghallottam a hírt, hogy elköltöztél, csak álltam, és néztem magam elé és nem akartam elhinni... Hatalmas ür kezdett kialakulni a lelkemben...
Amikor gyerekfejjel feltettem az Akácos utat(de bármelyik lemezt említhetném), és hallottam: "elvtárs a csákányt, ellopta valaki..." (de még órákig idézhetnélek Téged, mert idézhető vagy, és még ma is időszerűek a gondolatok...) fogalmam sem volt mit jelent. Ettől függetlenül tudtam az összes szünetet, levegővételt... És mikor kezdem felnőni, nap-nap után értettem meg a "súlyos" poénokat...

Géza Bácsi! Nyogodj békében, és remélem onnan föntről figyelni fogsz bennünket, és odakoppintasz azok fejére, akik rászolgáltak a Te kritikádra, ahogy teted itt lenn.

Géza Bácsi! Köszönünk mindent! A poénokat, magyarázatokat....