A cucilizmusnak nevezett államkapitalizmus vagy szociál-feudalizmus törhetetlennek és örökkévalónak látszó betonfalába csak kevesen próbáltak nyílást vágni, és még abba is sokak bicskája beletört. Hofi viszont hatalmas réseket hasított a betonba, és ezeken a réseken át néha látni véltük a külvilág fényeit, hallani véltük hangjait... És amikor Hofi beszélt, a betonban mégis meglévő tízmilliónyi hajszálrepedés néha tovább repedt, egymásba szaladt, tágult a rés, a szemhatár. És egyszer csak leomlott a fal, de Hofi nem maradt egészen munka nélkül, mert kisebb falak azért voltak még bőven; a butaság örök és pártsemleges.

Fal ma is van még bőven, de Hofi nincs többé. Kár érte. Kár értünk. Nyugodjék békében.