Üdv!
Hát bizony most már velünk is kell számolni a legjobbak között. Egy hét alatt vertük meg a két tavalyi döntőst, és egyiket sem szoros meccsen, alig, hanem mindegyiket meglehetősen simán. Persze még mindig tartok attól, hogy bármikor tudunk megint pocsékul is játszani, mert nincs még olyan messze az az idő, amikor lealázott minket a Körmend, de azért ez az utóbbi két győzelem biztató. Gyakorlatilag egy külföldivel nyerjük a meccseinket, és ez is pozitív. Ha Shannon úgy tud visszajönni, ahogy a betegsége előtti utolsó meccsen játszott, tovább erősödünk, és akkor még beleférhet az is, hogy nem mindig jön ki ilyen jól a lépés a magyaroknak. Bár a hozzáállásukat elnézve nem úgy tűnnek, mint akik gödörbe esnének egyhamar. Remélem, jól látom.
Az első negyedet csak egy ponttal veszítettük el, és ez már jót jelentett. Ha ekkor nem tud nagyon elmenni az ellenfél, akkor nyerni szoktunk rendesen. És ezúttal nem a harmadik negyedben jött a feltámadás, hanem már a másodikban. (Szolnokon már az elsőtől kéne.) 30-13-ra nyertük ezt a negyedet, és közel ennyire a harmadikat is. Rendkívük jól védekeztünk. A kisemberek, mint a bulldog a kaposvári kisembereken, bent ifjú és kevésbé ifjú centereink egyszerűen megették a kaposvári sztárcentereket, Williams remek ütemérzéke pedig a centerek után még egy fal volt a kaposvári dobások útjában. Szóval már 32 is volt ide a harmadik nagyedben, és a negyedik negyedre úgy jött ki a csapat, hogy megvan a meccs. Totálisan leültek, és a Kaposvár becsületére legyen mondva, annyira hajtottak, hogy 4 perccel a vége előtt már csak 11 volt az előny. Nem hinné az ember, hogy egy meccset 28 pont mínuszból egy negyed alatt meg lehet fordítani, de ekkor azért kicsit izgultam emiatt. De azért nagy nehezen a csapat újra fel tudott pörögni a végére, és tudta tartani a különbésget, és egy picit még növelni is.
Még egy tényezője volt a győzelemnek. Mentálisan sikerült rendbetenni a fiúkat abban a tekintetben is, hogy ne üljenek fel Ivkovics provokációinak. Nem is ültek fel, és Ivkovicsot különösen bosszantotta ez, valamint gondolom az is, hogy a bírók nem minden trükkjét ették meg, legfeljebb csak minden másodikat, és ez neki kevés. A harmadik negyedben nála pattant el a cérna, és nem a mieink közül valakinél, és kiszállt egy fault után kapott technikai után. Én ugyan nem vagyok az az idegenbe járós típus, így évente egyszer-kétszer-háromszor látok egy nem nálunk játszó játékost, de eddig nálam Dzunics pozitív volt. Most volt egy ellenszenves húzása. Addig provokálta Williamst, legalábbis azt láttam, keményen dumált neki, hogy egy szándékost kihozott belőle. A nagy különbség miatt szerencsére nem fajult tovább a dolog, de nem volt szimpi húzás úgy kb. -30-nál. Gondolom már tudják, hogy Williams provokálható. A játékosokkal ellentétben a nézőket még nem sikerült arra felkészíteni, hogy ne vegyék be Ivkovics provokatív szándékú előadásait, és a szünetben levonuló Ivkovicsot (egy egyébként ártalmatlan papírgalacsinnal, de végülis tökmindegy mivel) megdobták, amire a biztonságisok kivezetéssel válaszoltak. Ezt csak azért mondom, mert eleget szoktam szidni más csapatok elítélhető magatartású szurkolóit, és sajnos el kell ismerni, nálunk sem mindenki angyal. Ez az objektivitáshoz hozzátartozik.
No szóval várom a szombati meccset, ha akkor is így játszunk, a szolnokiak hitetlenkedése ellenére igenis komoly esélyünk van, és akkor már akár a 3. hely is lehet cél. Ha kikapunk, vsz. 5.
Bocs a regényírásért.
Üdv
Pistike