Egy rövid nekrológ tölem.

Én abban a generációba születtem, amelyik nem ismerheti, értheti régi korokról alkotott vicceit. Mégis megtudott nevettetni. Ahogy növekedtem, 'A' Géza bá. mindig ott volt. Idő után teljes mélységéig értettem szarkazmusát, ahogy tőlem telt. Sokat nevettem, és keseregtem a koron, melyet szüleim éltek át. Értem, hogy tudta bennük tartani a lelket. Nem egyszerűen humorista volt. Sokkal több annál. Az igazság hangja, a vigasztaló, a nevettető. Aki szerette, az mind tudja róla. 3 éve lehetőségem lett volna elmenni az előadására, itt játszott a környéken. Jegyem is volt. Megbetegedett, az adást elmaradt. Tudtam, hogy egyszer mindenképpen látnom kell élőben ÖT. Erre soha többet nem lesz lehetőségem.

Isten nyugosztalja, emlékeimben a szeretteim közt biztosított a helye. Vele nőttem, bár sose ismerhettem igazán. Vége, a függöny lehul...

Udi