Tulajdonképpen nem lepődtem meg nagyon. Már az is szép volt (de még milyen szép, főleg nekünk!), hogy eddig bírta...

"Anyósom hanyatt dobta magát! Igaz, löktem is rajta..."

"Mit tesz Isten... (két pofon magának) ...hogy, hogy nem, elvtársak..."

Nem felejtem el.