Az egész abortusz vitában, azt gondolom, más kiindulópontról indulunk, és így valóban nem lehet kompromisszumot kötni.
Az abortuszpártiak alapállása két pilléren nyugszik.
1. A magzat nem ember. Bizonyíték az, hogy nem bizonyítható, hogy ember. Ha nem ember, akkor azt csinálok vele, amit akarok.
2. A nemi kapcsolat csupán arra való, hogy a magam vágyait kielégítsem, másodlagosan a partnerem vágyait is ezzel kielégítem, a gyermek egy velejáró, de alapjában véve veszélyes következmény, ami ellen védekezni kell, mindegy milyen áron.
Vagyis az abortusz azért szükséges, hogy az embernek minden kényelme meglegyen, ne kelljen felelősen gondolkoznia, ne kelljen számolnia tettei következményeivel, ne kelljen elkötelezettséget vállalnia. Ugyanis a partner melletti elkötelezettség még elég hamar felbontható, de egy gyermek születése 18-20 évre szóló elkötelezettséget jelent.

Az abortusz ellenzők alapállása:
1. A magzat ember. Bizonyítani nem tudják, de érvként az áll mellette, hogy életjelenségeket mutat, hogy korai időtől kezdve mindene megvan, ami az emberi élethez szükséges, és két ember együttlétéből kezdődött élete.
2. Miután a magzat élő, ezért rá is vonatkozik a szívbe írt törvény, mely a 10 parancsban jelentkezik leírva: ne ölj.
Az abortuszt ellenzők éppen ezért arra akarják késztetni az embereket, hogy felelősen gondolják végig tetteik következményeit.

Miután mindkét oldal axiómaként tartja kiindulási alapját, ezért nem vezethet a vita eredményre.
Mivel a tasztalt kevés olyan ember olvassa, akiben ez a kérdés bizonytalan, és ha bizonytalan is, inkább személyesen fordul valakihez tanácsért, ezért ezt a vitát legjobb lenne beszüntetni.