"Fekszem az ágyon, erre jön valami újságíró, hogy Hoffmann Géza színművész urat keresi, és már vagy húsz kórházat végigjárt, de sehol sem tudnak róla. Mellettem feküdt egy öreg bácsika. Megszólalt:
- Úristen, már megint összeírják a zsidókat? És már a H betűnél tartanak?"

"Csak tudnám, ez a kitűnő Német Miklós az olimpián a gerelyt olyan messzire mér' dobta el. Azt hitte, lapátnyél! (Szabhatjuk, 1978.)

"Tudod, milyen az igazi magyar vadászegyenruha? Rendőrcsizma, katonanadrág, munkásőrkabát - oh, mondom, ezeknek megadja magát a NATO, nem egy fácán!" (Szabhatjuk, 1978.)

"Harminc mázsa kommunista
szállítása oda-vissza." (Hús-mentesáru, 1982.)

"Nem szeretem a - földrajzilag - homokos területeket. Ott valahogy nem sikerült gyökeret vernem. Én ott már annyi mindent vertem - gyökeret nem. Valami asszuáni meggátolja." (Hús-mentesáru, 1982.)

"Láttátok? Nem-e? Hát szabad szombaton merre kujtorogtok? Mindig csak az a hülye bevásárlás, mi? Kenyeret milyet vettél, szárazat? Az a jó, az már kész van." (Hús-mentesáru, 1982.)

"Bemondta a rádió, hogy a harangok Rómába mentek. Aszongya anyósom:
- Te, kisfiam! Nem lesz ebből baj, ha visszajönnek a kommunisták?" (Hofélia, 1986.)

"Hidd el nekem, itt hármat foghatsz: a Kossuthot, a Szabad Európát meg a pofádat." (Hofélia, 1986.)

"Most aszongyák, '56 népfelkelésnek indult, ami aztán átment forradalomba, majd végül ellenforradalomba.
GYEREKEK! Én akkor most mikor lőttem? Délelőtt vagy délután? Nem mindegy, már csak a nyugdíj szempontjából sem." (1989.)

Írjátok meg, mikor és hol lesz a temetése. Ott akarok lenni.