A többség valóban jól elvolt, mert nem szabadott nem jól ellenni. Nos, a lényeg, hogy bármennyire is szégyenlem, én a kommunizmusban szocializálódtam, tehát megszenvedtem azt, hogy egy új rendszerben kelljen munkát keresni olyan mentalítással, amiben arra dresszíroztak, hogy ha a kormányt nem veszed a szádra, akkor majd a munka fog megkeresni téged. 76-ban nem engedtek belépni az Úttörő Szövetségbe, mert méltatlannak találtak rá (azért nem rokkantam bele), 80-ban fegyelmi tárgyalásom volt az iskolában egy ártatlan tréfából kifolyólag (mellesleg nem mondtam mást, mint Moldova György, akit ma már irigyelek, hogy ő bezzeg mondhatta...), utána rámállítottak egy megfigyelőt, aki 82-ben lebukott előttem (visszahallottam egy olyan történetet tőle, amiről ő nem tudhatott). Akkor valóban félni kezdtem, hiszen "barátaim" között volt egy besúgó. Az már hab a tortán, hogy a rendőrök állandóan igazoltattak, és piszkáltak, mert nem voltam megfésülködve. Nos, a 70-es, 80-as évek slágerei így össze is jöttek. És én még csak nem is voltam forradalmár jellem, csak furcsálltam, hogy miért nem mehetek én külföldre, meg hogy ottan milyen magasak az árak, és nem hittem el, hogy csak mert nálunk alacsonyabban, mi nyertünk. A Trabant sem azért jó, mert két ütembe sűríti azt, amit a dekadens kapitalisták csak négyben tudnak...
De hála Istennek, nem lettem kommunista! Ha meggondolom, hogy még Internet sem lenne, továbbá minden külföldre küldött levelet elolvasnának mások... Hát... Te szeretnéd? Akkor minek Internetezel????!!!!!
Fúj, kis nyugatimádó! ;-)