Pedig prezentálják:
"Tökös Pető
Rekettyés László 83 esztendős egykori berepülőpilóta ma az egyik Pest környéki településen él. Ma már nem a gépmadaraknak, hanem 2 éve kedves felesége nélkül immáron csak a lányának és az unokáinak hódol. Éppen ezért oldódott meg a nyelve, mert mint mondta, nem szeretné, ha még egyszer úgy kellene félni a kommunistáktól az ő gyermekeinek, ahogyan az 1950-es évek elejétől neki kellett.
Laci bátyámat a háborús évek Győrbe szólították, ahol a vagon- és gépgyárban az 1940-es években német mintára 109-es repülőgépeket gyártottak. A szakember szerint a hazai színvonal akkor már túlszárnyalta a németekét. Az egyik új gépet kellett berepülnie, azaz Ferihegyre küldték műszaki alkatrészekkel. Elmondása szerint akkor még beton leszállópálya sem volt Budapesten. Éppen végeztek a megbeszéléssel, amikor felbúgott a sziréna: Riadó! Most mit csináljak, kérdezte az elöljárójától. Amit akarsz, hangzott a válasz. Magyar ember nem futamodik meg, hanem betölt és felszáll, döntött Rekettyés hadnagy, és a három gépfegyverrel gyártott 109-esbe bepakolt Ferihegyen 650 lövedéket. Félelmet csak az okozott, hogy az új masina mindössze 2 órát repült, és a fegyverek sem voltak még kipróbálva.
Harmadmagával megindultak Győr felé. A város környékén rátaláltak – nem volt nehéz – több mint 30 amerikai harci gépre a felhők alatt. Rekettyés hadnagy addig még sohasem került légi csatába, úgyhogy amikor az első rózsaszínű pontokat meglátta maga előtt, azt hitte káprázik a szeme. Nem káprázott, mert amerikai lövedékek voltak. Szerencséjére az egyik gép hátába került és az új fegyverek jól működtek. Laci bátyám elmondása szerint a második világháború végéig összesen nyolc amerikai gépet lőtt le magyar 109-sekkel.
Azután, amikor az oroszok bejöttek és le kellett venni, meg kellett tagadni a Horthy-egyenruhát, akkor csillagos mundért húzott és a pilótakiképzésben segédkezett. Már feledni kezdtek a katonák, hiszen akit 1951-ig nem lőttek agyon, vagy nem kergettek el, az úgy gondolhatta, megúszta. Tévedtek. A parancsnoka szemét lesütve közölte, hogy állománygyűlést kell összehívnia, ahol felolvassa, hogy a háborús katonák fasiszták voltak, akiknek el kell számolni a bűneiket. Rekettyés meg a többiek egyik napról a másikra a Fő utcában találták magukat, ahonnan Laci bátyám például hat hónapig nem kapott kimenőt.
– Ma sem tudom miért vittek oda, miért kínoztak, vertek és vallattak fél évig, hiszen semmi egyebet nem tettem, mint harcoltam a hazámért – mondja a kisöreg, miközben az édesanyjánál rejtegetett fényképeit, kitüntetéseit mutatja. – Még élek, nem felejtem el azt, hogy a magyar ávósok még kegyetlenebbek voltak velünk, mint az orosz tisztek... Ma, amikor azt látom, meg olvasom, hogy Pető Ivánok, Bauer Tamások, Kuncze Gáborok, meg Horn Gyulák beszélnek a félelemről, rasszizmusról, az antiszemitizmusról, meg az emberi jogokról, hát a gyomrom kifordul. Kérem, engem a Fő utcában nem más, mint Pető Iván édesapja, Pető László ávós tiszt vallatott. Úgy hívták őt, Tökös Pető. Az volt a kedvenc módszere, hogy az embereket arccal a fal felé parancsolta, aztán rájuk ordított: terpeszbe, és utána csizmával a férfiak lába közé rúgott. Amelyik összeesett a fájdalomtól, azt fellocsolták vízzel, és kezdődhetett az igazi és eredményes kihallgatás. Ilyen előzmények után a legtöbben azt vallották, amit Pető László akart. Bauer Tamás édesapja, Bauer Miklós, aki szintén ávós tiszt volt, ő pedig a fogva tartottak körmeit szedte le, ami szintén őrült fájdalommal járt. Na már most. A kis Petők, meg a kis Bauerek gyerekkorukban legalább hetente egyszer az édesapjukkal ebédeltek, vagy sétáltak, netán nézték a cirkuszi előadást a ligetben. Azt hiszem, a többiről felesleges beszélnem, a többit döntse el az olvasó... Az én gyerekeim és az én unokám viszont, hál Istennek, nem velük, hanem velem ebédeltek és ebédelnek, ezért nekem kötelességem elmesélni nekik, sőt mindenkinek, miként bántak velünk, tettek tönkre bennünket a rossz, embertelen bácsik, akik vagy akiknek a gyerekeik ma is a hatalomban vannak. Ennyi...
Franka Tibor"
Valóban döntse el az olvasó!
Tiborc