Hajaj, ezek az örökzöldek...
Nekünk annak idején a teljes Honvédra volt egy népies műdalunk, amit az akkor már némileg közismert "Ernő, Ernő, Ernő" folytatásaként szültünk meg egy pesti meccsről hazafelé a buszon (nagyjából úgy, hogy mindenki tett hozzá egy sort a hátsó szekcióban). Inkább nem prezentálnám, mert hátha vannak itt fiatalkorúak is, akiket érzékenyen érinthet a személyiségfejlődés ezen fontos szakaszában (a dalban sűrű utalások emlékeztetnek Freudra és Erikssonra, ezen terület kutatásának klasszikusaira, főként a személyiségfejlődés anális szakasza van kellő plasztikussággal kidomboríva).

Néha visszagondolok rá, és jókat röhögök (azért nagyon tudtunk régen). Egyébként tényleg ötletesebb a köcsögözésnél, feltételezi a háttérben megbúvó kreatív szellemet.