Nekem EE egy nagy titok és ez a nagy titok némiképp még misztikusabbá vált.
Eddig csak azon töprengtem, hogy vajon hogyan tudta magát beverekedni ez a tehetségtelen, affektáló liboszóma a magyar színjátszásba, ahol olyan nevek jelentik a múltat, mint Latinovits, Márkus László, Őze Lajos, Kálmán György, vagy Somlay Artúr, és olyanok a jelent, mint Kállay Ferenc, Básti Juli, Psota Irén, vagy Haumann Péter.
Most már azon is törhetem a fejem, hogy vajon mivel tudta megnyerni EE azokat, akik az interneten lelkendeznek a zsenijéről.
Kiütéses vagyok, ha meghallom a Törőcsik Marit utánzó affektálását, és azokat a sablonokat ( mind a hármat) amiket képernyőn és színpadon mutat, már 10 éve is untam, de nagyon.
Még mielőtt a rajongói felhöldülnének: nem vagyok színész, még kevésbé színésznő, nem irigylem, sőt, elismerem, ahogy ennyi képességgel benyomult az elitbe.
Ugyanezt 20-30 éve Terry Torday csinálta meg, bár ő egy kétmondatos szerepet sem tudott eljátszani, viszont jó szuttyongatnivaló teste volt.