Fogcsikorgás
lerakódott máz
ropog, - a fogkő zománcként pereg,
de még nem protkó(!) működnek az erek,
izmok ránganak a száj szegletében
letörik fehérről mind, az összes ében
miközben feszülnek rágódva idegek,
nehezen tűrnek el meleget, s hideget
harcuk őrlő hangja zsibbasztja a velőt
s agyvérzésig hajtja a tehetetlenkedőt
majd lassan tenyere bősz öklébe szorul
s képzeleg feloldó átokról, bosszúról
hirtelen megoldást lövell ki a harag:
(Jobb ezt abbahagyni, mert egy foga se marad!)