Ezzel azért nem vagy egyedül. Én speciel egyetemre járok, de olyanra, hogy évente csak kétszer kell nagyon hajtani, vizsgaidőszakra, közben csak elvétve van zh, esetleg "házifeladat". Tulajdonképpen annyit lóghatnék, amennyit akarok, mert hetente kétszer van csak gyakorlat, amira kötelező bejárni. De nem teszem, mert úgyse nagyon tudnék mit csinálni, mert úgyis csak otthon ülnék és vagy videóznék, vagy a gépet verném, miközben beraktam zenét a hifibe - vagy pedig csak kóricálnék össze-vissza itt Pesten gyalog vagy busszal. Itt legalább lehet netezgetni - de néha ez is "kiéget" - meg dumálni a haverokkal, és esetleg a csajokkal is, de az már nem megy oly könnyen. Ami meg érdekel az eléggé "sporadisch" van csak, ahogy azt a németek mondják. Néha egy-egy jó koncert - már ha tényleg van (ld. Iced Earth) és el is tudok rá menni (Dethroners pl.) - néha meg valami olyan vonat, ami érdekel. Meló ugyanilyen ritkán akad, amivel lefoglalhatnám magam, többet meg nem akarok, mert nem a pénzért csinálom főképp, hanem azért, mert ezzel azt csinálhatom, azzal foglalkozhatok, amit szeretek, és infót illetve haverokat is szerezhetek. De ilyenkor még holtszezon van, mint ahogy novembertől március közepéig-végéig mindig. A suli kapuin kívül meg már nem tart a haverság, max csak néhány haverral akadok össze koncerteken, de az több esetben spontán. Így aztán hétvégén dönt le a dögunalom, szombatonként ugyan összejövünk a haverokkal vasútmodellező szakkör címszó alatt, de amikor a "melós" kollektíva van töbségben, akkor nem mindig jó, mert nem szoktunk olyan sokat baromkodni. Persze, lehet, hogy az a baj, hogy rossz helyre születtem, ha Bécsben vagy Berlinben élnék ugyanilyen éetfelfogással és háttérrel, mint most, akkor biztos jobban érezném magam. De lehet, hogy csak be kéne csajoznom?