MESSERSCHMITT: Igazad van persze, de ha nagyon szigorúak vagyunk, akkor érdemes megnézni a tulajdonosi hátteret. A Richemont-Group tulajdona az IWC, a Jaeger, a V&C, B&M, Cartier és mások, sőt még a Lange is! És láthatóan a "prémium" órák werkjeinek fejlesztését a Jaegerre bízták, és csak egy-két "spéci" saját werket hagytak meg a többieknél, nyilván a márka identitásának jobb megőrzésére. Ez tulajdonképpen így is több, mint ami a Swatch csoportban megmaradt, hiszen ott a Glashütte Original (és esetleg a Blancpain és Breguet kivételével) teljesen elvesztették a márkák a műszaki önállóságukat, a lényeget tekintve nagyjából ugyanaz van egy Midoban, mint egy Omegában vagy Longinesben. De én tulajdonképpen nem is ezen merengtem, hiszen az új fejlesztések összevonással való racionalizálását megértem, és nem is támadom, azt fájlaltam, hogy a már meglévő, bevált, felszerszámozott és műszakilag is megfelelő konstrukciókat is sokszor "kioptimalizálják" a kínálatból. (Ja és csak ne fenyegesd itt szegény Szappant! Ha ez így halad, akkor már lassan minden szabadidőmet ennek az átkozott végbélszondának a tökéletesítésével kell töltenem! Most alakíthatom át MESSERSOAPHUTTE DESTROYERré! ;))))) )

SZAPPAN: Az Ashford nem rossz hely, és az új ár fele nem is rendkívüli ajánlat egy "használt" óránál. Akkor sem feltétlenül, ha az az óra csaknem újként van meghirdetve, ez olyan mint az autó, ha megvetted, hazavitted, az akkor is használt portéka, ha csak egyszer kerülted meg vele a házat, és már messze nem adnak érte annyit, mint a szalonbeli új ára. Ráadásul az óránál a szalonbéli listaárból is adnak sokszor 10-20-30% engedményt, ergo a listaár fele az Ashfordon nem kelt bennem gyanakvást.

ORAGYUJTEMENY