Balra zárva
Kampány
2002. március 21. (7. oldal)
Berényi Szabolcs

"Nem tudom, más hogy van vele, de én egyre kevésbé értem ezt az egészet. Most például megint itt üldögélek szokott helyemen, ebben a sötét előszobában, a fogas mellett, és várok, hogy végre kijöjjenek a barátaim a teremből, ahol rólam tárgyalnak. Mindig így van, én itt vagyok a fogas mellett, ők ott bent komoly dolgokról beszélgetnek, aztán a végén kijönnek, és mindent elmondanak. Régen még hagyták, hogy kérdezzek, sőt, egyszer olyan is volt, hogy bemehettem a terembe, de ma már valahogy minden olyan kurtán-furcsán intéződik, már régen nem mehetek be, és ha kérdezek valamit, többnyire legyintenek vagy éppenséggel elkezdenek ordítani. Úgyhogy inkább nem is kérdezek. Most biztosan nem fogok, mert fáj a fogam. Balszerencse. Hetek óta tart ez az országjáró vonulás, amit én nagyon élveztem, mert mindig sok ember volt körülöttem, és talán emiatt nem is ordítottak velem a barátaim, hanem mosolyogtak rám. Ezt szerettem. Igaz, este aztán néha megszidtak. Az nem volt jó, de nem szóltam, mert amúgy nagyon gondos munkát végeztek, a szervezés nagy feladat, például minden helyszínen volt egy kis színpad, amire mindig fel is engedtek, kellett integetnem, az a végére már nagyon jól ment, meg is dicsértek, nem azért mondom, de nem olyan egyszerű az integetés, ahogy képzelnék, sokáig kellett gyakorolni a tükör előtt, de megérte, mert már flottul működik. Az integetés után is maradhattam a színpadon, volt egy frappáns, spontán beszéd, amit mindenhol elmondtam, és az emberek tapsoltak. Lelkesítő érzés volt, néha el is kapott a hév, és mondtam mást is, fejből, ahogy jött, de ilyenkor valahogy mindig elromlott a mikrofon, úgyhogy abba is hagytam, maradtam a papírnál. Sajnos a barátaim nem engedik, hogy a miattam összesereglő emberek kérdezzenek is tőlem, pedig látom rajtuk, hogy nagyon szeretnének, én is szívesen válaszolnék, hiszen rengeteget tudok a világ dolgairól. Két hete, mikor itt ültem a fogas mellett, hallottam, hogy bent éppen erről tárgyalnak, kihallatszott, mert már nagyon kiabáltak mindenféle nyelveken, persze magyarul is. Olyanok szűrődtek ki, hogy az öregapám sem látott még országjáró- programot közönségkérdések nélkül, meg hogy jó, rendben, de szerintetek miket fog majd válaszolni ez a félkegyelmű, aztán valaki azt ordította, hogy de hát így mindenki hülyének nézi ezt a szerencsétlent, de ezt jól letromfolták, mert azt mondták többen is, hogy ugyan, mi másnak lehetne még nézni. Rólam nem esett szó. Aztán megállapodtak, hogy mégsem lesznek kérdések. Hát ez van. Pár napja meg azon tanakodtak, hogy mindenki kapott valahogy a számítógépen keresztül egy házilag készült plakátot, amin éppen Kádár Jánossal fogok kezet, és kicsit meg is hajtom a fejem. Valami olyasmi szöveg van rajta, hogy már vele sem vitatkoztam. Megmutatták nekem is, tetszett, ügyes munka, ráadásul sokkal fiatalabb vagyok rajta, mint a mostani plakátokon, mondtam, hogy szerintem nyugodtan adjuk ki, de erre kituszkoltak, ide a fogas mellé, és azt mondták, hogy ez egy lejárató anyag. Hát nem tudom. Azért, mert nem vitatkoztam Kádárral? Persze hogy nem vitatkoztam, az nem úgy volt akkoriban, vitatkozni csak manapság lehet. Egyébként meg a Kovács Laci sem vitatkozott, a Gyula sem, a Csehák meg pláne nem vitatkozott, haha, ő aztán nem. Náluk nem probléma, csak nálam? Már ez is arra utal, hogy mintha kissé lebecsülnének engem. A minisztereimet is azért kell egyenként bemutatnom, mert szerintük, ha kettőt mondanék egyszerre, már mindent összekevernék. Erre nagyon felháborodtam, kikértem magamnak, de azonnal kihoztak ide a fogas mellé. Már megint kiabálnak, valami vitáról van szó. Figyelek. Értsd meg, Orbán ott lesz ötödikén! Kellett nektek erőltetni ezt a rohadt vitát! Te is azt mondtad, hogy nem jön el, és megússzuk! A fene gondolta, hogy kiáll. És most küldjük oda ezt a féleszűt? Ha nem küldjük oda, mindenki minket néz hülyének!
Kíváncsi vagyok, vajon kiről beszélnek."

Megarulez! :)))