A Waldorf-pedagógia egy Rudolf Steiner nevű pedagógus gyakorlati és elméleti ismeretein alapszik. Egyébként annyiban tér el a "szokásostól", hogy a gyerekek testi, fiziológiai /az adott életkoruk függvényében is/ eltérő állapotának megfelelő az oktatás, pl. a betűket sokkal lassabb folyamat alapján sajátítják el, azzal kezdve, hogy minden betűhöz egy mese tartozik, pl. a k betű kapcsolódhat egy királyhoz és a betűket a tanulás során úgy is megjelenítik, hogy a gyerekek a padlón "lejárják".
Ez inkább csak egy példa volt, de a lényegének tömör leírására én nem is vállalkozhatok, Steinertől viszont több pedagógiai kiadvány is vásárolható.
A köz általában a Waldorf-oktatást lenézi, mert időben lassabban haladnak, de az oktatás lényege az, hogy a tudás elmélyültebb legyen és lehetőleg mindent "művészileg" közelítenek meg, pl. a bizonyítvány tárgyanként nem osztályzatokból és számoból, hanem pl. versekből áll.
A gyakorlati életben hátránya az, hogy nehezebb Waldorf-iskolában megkezdett tanulmányokat más iskolában folytatni.
A Waldorf-iskolák vallásos /nem a köznapi értelemben vett és joggal pejoratíve értelmezhető vallásos/ nevelést adnak.

Csak azt nem értem, emiatt miért kell például gyónni.