’A halál vagy a születés az élet természetesebb dolga?’
Kérdezte, és felnézett a gödörből, amit ásott
Maga alá
Hogy abba ürítsen.
De aztán a szorulás rákényszeríttette, hogy visszanézzen, és
Feküdjön bele a gödörbe, együtt azzal a valamivel a testében.
Így dobta ki magát, összegyűrve.
Rájőve, hogy nincs semmi olyan dolog a világon
Amire rá lehetne mondani, hogy:
’Nahát, ez aztán tényleg a legtermészetesebb dolog a világon!’
Aztán felnézett az égre.
És ott meglátott valamit, amit az Isten bocsásson meg neki!
A sötétség hercegét! Ott állt, és őt nézte lehunyt szemmel.
Szélesen mosolygott a pozitúrán, amit felvett.
Túl szélesen.
No, és ebben a mosolyban tűnt el végleg a világ.