Sőt, a saját órám példája is visszafogottabb volt, mint amit mostanában másokon tapasztalok.

A sokéves utánajárás és elszánás alatt, ha valakivel e tárgyról váltottam egy pár szót és ő ennél esetleg egyszerűbb órát viselt, vagy szeretett volna, azt sohasem pocskondiáztam. Sem a személyét, sem a meglévő, vagy vágyakozása tárgyát. És nem sulykoltam belé, hogy vegyen helyette valami megalomán cikket, mert különben kevesebbé lesz az élete.

Az ilyen mentalitással az itt valóban érdeklődőként megfordulókat nemhogy megfertőznénk ezen szenvedéllyel, hanem egy pillanat alatt kiútáltatnak innen. (A modemkiller képállományok általi megnyitásbéli nehézségekről nem is beszélve...)