Amióta utoljára itt jártam, sokminden történt velem Kingileg:

Végigolvastam másodszorra a Talizmánt. A várakozásommal ellentétben most sem tetszett jobban, mint elsőre. Talán majd egyszer harmadszorra... :-) Egyébként most vettem csak észre egy utalást benne a Végítéletre (Dohi, figyelj!): A Thayerben állandóan a Blue Oyster Cult nevű zenekar zenéje szól, és a Végítélet elején King ugyanennek az együttesnek az egyik dalszövegéből idéz.

Visszavittem tehát a Talizmánt a könyvtárba, és kivettem a Halálsoron-t (6 kötet). Ez talán jobb lesz majd. Nemsokára megkapom videón is, mert fölvette az egyik ismerősöm az HBO-ról (nekem HBO otthon nincs).

Megnéztem a Holtsávot az m1-en. Nem igazán Cristopher Walkennek képzeltem el Johnnyt, de megbarátkoztam a dologgal. Nem igazán tetszett, hogy kihagytak néhány jelenetet a filmből, meg hogy a filmben jégkorongozásról volt szó, meg elsüllyedésről, a könyvben meg villámcsapásról. Szóval nem tetszett, hogy ezt megváltoztatták. Meg azt a jelenetet is jó lett volna beletenni, amikor Johnny megtanítja a gyereket olvasni. Na mindegy, összességében jó volt a film; mármint a többi kingfilmhez képest.

A King portréfilmet is megnéztem, immár másodszorra (most már fel is vettem - mikor először ment, akkor még nem voltam ekkora rajongó). Most másodszorra nézve arra gondoltam, hogy egy kicsit összecsapott lett az egész. Már persze nem azokra a részekre gondolok, amikor Steve beszélt (a poénjai haláliak voltak), hanem a munkásságáról szóló részekre. Túl részletesen taglalták King szerepét a kultúrában, pedig minket sokkal jobban érdekel ő maga, meg a művei. Túl kevés művéről esett szó, túl kevés volt a filmbejátszás és rövid volt. A Mester sokkal jobbat érdemelt volna az 50. szülinapjára. Az például a minimum lett volna, ha engedik beszélni a Setét Toronyról is... Ti hogy látjátok?

Az egyik ismerősöm, aki eddig furcsállotta, és kikuncogta időnként a Kingmániámat (amikor meglátta, hogy már huszadszorra töltöm be az SKHQ-t, felkiáltott: "Már megint Stephen King? Hát nem igaz!", szóval egy ilyen emberről van szó), elolvasta a Carrie-t. Egy nap alatt. Aztán azt mondta nekem: "Könyvet én egy nap alatt még ki nem olvastam. Le nem tudtam tenni. Könyv még rám ilyen hatással nem volt. Nézd, még most is remeg a kezem..." És tényleg remegett. És ami világosan jelzi King írói zsenialitását: ő elhitte, hogy a Carrie megtörtént eseten alapul! Ugyanis megkérdezte, hogy Kingnek van-e saját műve is. Először nem is értettem, hogy mit kérdez, aztán megmagyarázta: "Mert ez ugyebár megtörtént eseten alapul". Amikor kiderült, hogy mégse, azt mondta, hogy ez nem lehet igaz. Erre én: "És ez még csak az első könyve! Képzeld, milyen lehet a többi!" Úgyhogy most hirtelen felindulásból megnézte a Holtsávot is, és nagyon tetszett neki. A könyvtárból most kihozott három Kinget is: Az Állattemetőt, a Bilincsben-t, és a Holtsávot is. Most épp a Bilincsben-t olvassa. Szóval egy rajongóval több! És majd ráveszem, hogy olvassa el a Setét Torony sorozat eddig meglévő köteteit, és akkor ismét egyel többen fogják várni az ötödiket!