Velo Rex a hallgatag ember.

Mióta aranyfogam a kávéscsészébe esett, le hullott rólam a pel. Feudalista kettősségem megosztódott
mindenkivel. Ezek ilyen hajnali szmájlikat a világ minden részére küldöm, így mise elött.

Mellesleg fenntartom maradék emberi jogaimat. Sőt, kopyrájt.
Ja, és bocs ha megrongáltam valamit, további részletek az önrongálós topicban, ami lassan nyílik...

Nos, meghúztam a demarkációs vonalat magam és a maradék világ között, de közben le kellett nyelnem
egy-két keserü békát. Igen, nem valami szivderítő dolgok ezek, bár juharfasziruppal korrigálhatók.
A hősöket egy közös sírnak adják, irta valaki, meg azt is: Ha majd jön a nagy temetési nap.
Akit meg nem keresnek az nem létezik, igy mondta a bölcs. És: tevén nem lehet úszni (ezt assziszem Lenin).
A kifingottakért meg békelufit eregetünk.

Még elmondom visszatérő fogcsikorgatós álmomat:
És nem tudtam, ébredek vagy álmok. Ketten jöttek olasz bőrkötésben, ami kabát is lehetett. A kutya ott feküdt
a tábla mellett mint valami irreális spongya. A táblára az volt irva: ÁCIÓ. A két bőrkötéses letörülte, a sárga tengeralattjárót is mellette meg a sok virágot is. Én valahol hátul, az egész osztályban egyedül visszamaradottan,
megkérdeztem hogy nem-e valami visszanemhozhatót tettek. Nem feleltek. Talán nem is lesz többet. Mert ők
ketten kitörölték mindörökre. Azok elmentek, ahogy jöttek, az osztályajtó becsapódott. Nekem a megnőtt gravitációtól lelassult a lábam. A kutya vinnyogni kezdett mert vizelnie kellett. Megsimogattam és a kezem tiszta krétapor. Akkor megértettem. Mert nekem is kellett.

Nem vagyok feldobva. A föld lapos és tetü. Köszönöm akik kerestek. Mindkettönek.

..