Kedves Transport!

Lehet, hogy rossz iskolába és rossz időpontban jártam. Azt talán már kiderült, hogy nem egyszerre végeztük az "akadémiát". Talán nem baj, ha most nem idézem a harcászati szabályzat dd-ra vonatkozó adatait. Ez a szabályzat minden elavultsága ellenére is (ezt aláírom!) talán még mindig a "minősített" kategóriába tartozik. Kérlek kedves Transport, ne haragudj meg, de talán nézd meg, hogy "mit is ír a hogyishívják", mert félek, hogy valamire rosszul emlékszel az elméleti (!!!!!!!) adatok vonatkozásában, de az is lehet, hogy Te még egy régebbi szabályzatból tanultad ezeket az adatokat és ott valóban más számok álltak, mint abban, amelyből én "szívtam magamba a tudást". Ez persze fordítva is előfordulhat. Te már tudhatsz olyan magyar szabályzatról, amely az eltelt két évben jelent meg a témában és én "kimaradtam" belőle. Ekkor teljes elnézéssel tartozom irányodban!

Teljesen igazat adok Neked abban, hogy az elmélet teljesen más, mint a gyakorlat. Az "akadémián" (az én időmben már Nemzetvédelmi Egyetem névre hallgatott) mi is felvetettük a kérdést: Miért nem vették kisebbre a "normákat", amikor a dd-k erejét viszont csökkentették a szabályzatok megjelenésének időpontjához képest? A válasz valahogy úgy hangzott, hogy a mai világban már nem I.VH-s példára vett állásháborút kell elképzelni összefüggő árokrendszerekkel, hanem egy rugalmas, mozgékony védelmet, ahol kiépített állások csak támpontszerűen fordulnak elő. A védelem igen fontos eleme a manőver, ami a mozgékonyságra épül és nem a statikus állásharcra. Elgondolhatod, hogy ennyivel azért mi sem értük be, de a tanárnak úgyis mindig igaza van. És valahol ez igaz is. Ma már sehol sem úgy szokták kiszámolni a védelemhez szükséges erőt, hogy például a 2822 (2231???) km-t elosztják 10, 20, 30 vagy akár több km-rel, amit a szabályzatok esetleg a dd-k védelmi normáinál megadnak. Most lehetne vitázni azon, hogy "Van egy dandárunk ez tud ma védeni 10 km-t." (Transport) Eddig egyébként védelemről beszéltünk és szóba sem jött a támadás és a találkozóharc, amely tulajdonképpen a támadóharc válfaja! Az 100%-osan igaz, hogy támadásban még az elméleti normák is kisebb értékűek, mint védelemben! 20 km szélesen egy dd-támadása valóban nem támadás, csak maximum "tapogatózás". Azért a támadást se egyvonalban rohamozó katobácsik láncaként képzeljük el! A 20 km-nél azért jóval kisebb értékűre megadott támadási sávban is súlypontot kell képezni, minden szinten! Tehát lesznek az arcvonalban bőven "rések". A lényeg pontosan azon van, hogy a támadó megtalálja-e a védelem rését, illetve, hogy a védő ott képezi-e a súlypontját, ahol a támadó is, illetve ha nem, akkor képes-e térben és időben úgy manőverezni, hogy megakadályozza a támadó áttörését egy újabb súlypontképzéssel.

A védelemre vonatkozó "ominózus" 20 km egyébként nem egyedülálló norma a "világban". Hasonló értékekkel "számvetnek" más hadseregek is. Ja, és nem feltétlenül erdős-hegyes terepen, hanem normál viszonyok között! Talán meglepő, de éppen erdős-hegyes terepen a fő erőkifejtés irányában és lakott településen (városban) általánosságban jelentősen csökkennek a normák! Ennek magyarázata, hogy ott a fő hangsúly a védelem mélységi tagozódásán van, mivel általában csak egyes irányok alkalmasak támadásra, amelyeken nagy ellenséges erők támadása várható. Erdős-hegyes terepen, a nem a súlypontban (fő erőkifejtés iránya) védő csapatok normái viszont megnőhetnek és szélesebb sávban kellhet helytállniuk. (Azt sem összefüggő arcvonalként kell elképzelni!)

A normákról (nem Neked, kedves Transport, hanem a többieknek!) még annyit, hogy sok-sok tényezőtől függ: az adott kötelék nagyságától, feltöltöttségétől, hadi-technikai eszközeinek minőségétől és állapotától, az állomány kiképzettségétől, a környezeti tényezőktől, az adott kötelék helyétől és szerepétől a magasabb kötelék harcrendjében ill. hadműveleti felépítésében (I. lépcsőben vagy II. lépcsőben, a fő erőkifejtés irányában vagy másik irányban) stb. stb. Ezek függvényében egy "átlagos" gépesített dandár harctevékenységi körletének szélessége védelemben (!!!!) nemzetközi viszonylatban 10-40 km között mozog. Szerintem maradjunk abban, hogy dandáronként a 20-30 km-re kellene (!!!!!) képesnek lennünk ideális esetben! Ezen irányú jelenlegi kételyemet akartam kifejezni előző írásomban azzal a megjegyzésemmel, hogy "illik helytállnia". Ez még nem jelentheti azt, hogy ne ez lenne a cél! Azért ennek több esélyt adnék, mint egy lotto ötösnek! (Legalább annyit, mint egy négyesnek! Sicc!)

Az Általad említett 7-10 nap megint "soktényezős" téma, de dd-ra vonatkoztatva általánosságban elég reális, sőt talán kicsit még optimista is. (Ez Tőled kissé szokatlan!) A nyugati felfogás szerint közepes intenzitású harctevékenység során napi 4-6 %-os veszteséggel lehet számolni egy első lépcsőben harcoló dandárnál. 35-40 %-os veszteség esetén már igencsak megérett az adott kötelék a harcból történő kivonásra, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy a veszteségek zöme a dd. "harcolóinál" fog fellépni. Magyarul addigra a "harcolók" gyakorlatilag elfogytak! Ezek persze megint csak általános "igazságok"!!!!

A sport-tesztekre vonatkozó előírásokkal kapcsolatos észrevételeid sajnos reálisak. Szeretném már egyszer azt látni, mint az új szövetségeseinknél is: minden szintű(!?) parancsnok ott van minden felmérésen. Minden parancsnoki beosztásokhoz előírás az I. osztályú sportértékelés (beleértve a lövészetet is!). És a parancsnokok ezt nem a beosztottjaiktól "elszeparálva" szerzik meg, hanem ugyanott és ugyanakkor, amikor a beosztottjaik. (Régen nálunk is volt egy olyan "szokás" (előírás), hogy minden alegységparancsnoknak elsőként kellett végrehajtania minden egyéni lőgyakorlatot, amit az alegységével végre akart hajtatni. És tettük ezt a felsorakozott állomány előtt!

Tőlünk nyugatabbra, ha egy tábornok kimegy a gyakorlótérre pld. ellenőrizni, akkor már csak a biztonsági előírások miatt is rajta van a harcászati felszerelése. Élő gyakorlatnak érzem arra felé, hogy ezzel is is kifejezik "szolidalitásukat" a beosztottjaik irányába. Ez része a "military leadership"-nek! Eszük ágába sem jutna, hogy "egy szál gyakorlóban" "flangásszanak" a "teljes harci díszben pompázó bakák" között! Rajtuk is ott a sisak, golyóálló-mellény, vv-i felszerelés, egyéni fegyver, stb. A csúcs az volt, amikor egy stressz-gyakorlaton, a levezető dandár parancsnoka (dd.tbk) is ugyanúgy arcfestékkel kikenve jelent meg a "jelentésbeadáson", mint mi, a végrehajtó állomány. És ő volt az első, aki befeküdt a félig vízzel teli lövészteknőbe, hogy a Leo-2 átrobogjon felette némi sárral beterítve valóban tisztelt (!!!!!!) személyét! Ha nem is a legfontosabb elemei ezek a személyes "példamutatások" a tekintély kivívásának, de mindenképpen jelentősen hozzátartoznak!
Viszont én azon a véleményen vagyok, hogy igen is mindenkivel be kell tartatni a fizikai előírásokat. Itt nem csak a "felső tízezerre" gondolok, hanem a szerződésesekre is! Még akkor is, ha jelenleg nem tolongnak az önkéntesek a laktanyakapukban! Mégis! Ellenkező esetben azoknak a kedvét is megint elvesszük a "katonásditól", akik komolyan akarják venni azt. Tudom, hogy előbb a feltételeket kell biztosítani, de soha sem fogunk eljutni odáig, ha már most lejjebb adjuk a követelményeket!

Tisztelt FOMA!

Nincs kivétel! Teljesen mindegy, hogy fiatal őrmester, vagy vezérezredes! A követelmények maximum életkorfüggők lehetnek (azok is!) nem pedig beosztásfüggők! Sajnos az ma még csak illúzió, hogy biztosítani lehet a munkaidőn belüli felkészülést. Ez csak elmélet. Láttam már olyat, hogy Magyarországon is működött, de az esetek többségében ez csak elmélet. Ráadásul igen erősen "parancsnok-függő" a dolog. A gyakorlatban nyugatabbra is a szabadidejükből áldoznak rá a kollégák. Aki egy kicsit "rafináltabb", az például kerékpárral vagy futva jár be, ha a szolgálati helyétől nem lakik túl messze (napi kb. 2x fél óra!).

Szia IAF!

Igazad van, kicsit "civiles" a kérdés, de közel sem ostoba! A "civilest" ne vedd rossz néven, mert én sem veszem annak, sőt megtisztelő, hogy érdeklődsz a dolgok iránt! Talán már írtam Neked, hogy a seregben nem a "rang" (rendfokozat), hanem a beosztás a mérvadó. Ez jelenti a "hatalmat" és persze a munkát is. Ettől függ, hogy mit is végzel nap mint nap. Azt talán ne várd el, hogy a MH valamennyi beosztásának "munkahelyi leírását" itt elővezessük. A példádra (harckocsi áthelyezése egyik helyőrségből a másikba) történő válaszadásra talán Transport lenne a legilletékesebb. De ismereteim szerint arról Neked is lehet valami elképzelésed, hogy milyen teendőkkel jár gépjárművek mozgatása nagy távolságra (pld.: a gyárból a kereskedő telephelyére, vagy telephelyek között). Egy harckocsinál számold bele azt is, hogy az a "saját lábán" nem fog menni, "kissé" nehezebb is, mint egy személy- vagy tehergépkocsi, ráadásul van benne egy-két "fegyvernek számító tárgy", ami némi felügyeletet is feltételez a legtöbbször vasúton megvalósuló szállítás során. Ezek a dolgok talán egy kicsit megbonyolítják a végrehajtást a polgári életben való gyakorlathoz képest. Ettől függetlenül sok mindent be lehet helyettesíteni a katonai életből a civil szférába. Még részletesebben?

Ha érdekel, arról szívesen írok, hogy kb. mit csinál egy gl. (gépesítet lövész) szakasz-, század- ,zászlóaljparancsnok, de van halvány elképzelésem más beosztásokról is. Ha még sem, akkor az úgy is kiderül.

Csak általánosságban néhány dolog a bürokráciáról: a bürokrácia minden szinten és minden beosztásban jelen van. Sajnos még az olyan gyakorlatinak felfogott beosztásokban is, mint az említett szakasz- és századparancsnok, ahol a "fő csapás irányának" az emberekkel való foglalkozásnak és a kiképzésnek kéne lennie és nem pedig a napi több tucat "naprakész"-nek követelt okmány vezetésének. Persze ez szervezés kérdése, de Transport példája igazolja azt is, hogy ez minimum annyit jelent, hogy mindent tüzetesen át kell nézni még akkor is, ha van egy "írástudó" beosztottja az embernek. Ezek a dolgok értékes 2-3 órákat vesznek el naponta a munkaidőből! Az esetek többségében a munka hatékonyságát papírokon mérik le és nem pedig az emberek tudásán. Ez részben abból fakad, hogy az ellenőrző - értékelőknek egyszerűbb és kényelmesebb bekérni a jelentéseket (írásos, táblázatos, grafikonos, stb formában) és azokat kiértékelni, mint személyesen kimenni és megnézni, hogy miként is áll a helyzet. Szerinted melyik a reálisabb?

Persze az ellenőrzéseknek is megvan a maga technikája, hogy miként ne legyen az feszélyező és gátló tényező és miként nyújthat valós képet a helyzetről. Most megint bele keverhetném a mondanivalómba a feladatorientált vezetést, de megkíméllek tőle mindenkit.

Ha tehát valami más konkrét dolog is érdekel, csak kérdezz! A mostani kérdésed lényegi kifejtését átengedném Transportnak, ha van hozzá kedve.

Üdv: Hamburger