Kedves Vesper!

Ezt írtad:
"Az anyagi világ is maga a káosz, a káosz pedig a sajátosságainál fogva káoszt szül, ez pedig önmagában hordozza a megszűnését. Röviden az anyag káosz, a lejátszódó folyamat is káosz."
De miért, miért, miért??? A káosz a teljes rendezetlenség, mégpedig olyan értelemben teljes, amennyire a semmi a lét ellentéte, a tökéletes "nincs". Ám az anyagról ezt nem állíthatjuk, még kevésbé az anyagot rendező szabályokról, amelyeket a természettudományok vizsgálnak. Tehát azt nem értem, hogy honnan kerül ide a káosz. Lehet, hogy egyszerű, lehet, hogy már leírtad, de akkor sem értem. A káosz ui. éppen az - fogalmilag -, ami nem ismerhető fel, mert nincs benne semmi érthető, mert nem fedezhetni fel benne semmi rendező elvet, tehát tökéletesen, mindenestül értelmetlen, céltalan. A rend viszont, legyen az bármennyire kismértékű is, éppen az érthetőségével, beláthatóságával, tapasztalhatóságával hívja fel magára a figyelmet. Emiatt lehet az anyagi világról bármit is mondani, sőt, részleges (pontosabban nem teljes indukciós) vizsgálatok révén mégis egyetemesen érvényes következtetéseket állítani róla.
Igazából tehát, a fentieket radikálisan értelmezve, a káosz megismerhetetlen, mert tökéletesen értelmetlen, és megismerőképességünk ezzel nem tud mit kezdeni, hiszen megismerő folyamataink épp az értelmes lényeget akarják megragadni. Ám ha ez így van, és az anyagról mégis tudunk mondani valamit (úgy tűnik, nem is keveset), akkor sem az anyag, sem annak folyamatai nem kaotikusak, hiszen még az is, hogy egyes folyamatai annak tűnnek is, csak azt bizonyítja, hogy azokat képesek vagyunk valamilyen rendhez hasonlítva kaotikusnak nevezni, és ha ez így van, akkor az anyag egészére már eleve nem lehet jellemző a káosz.

Mivel számomra pillanatnyilag ez jelenti a fő problémát, kérlek, ne haragudj, hogy másról nem írok, de ezt nagyon szeretném megérteni.

Üdv:
Balázs