Egy atomatikus írás:

Fordul az éjjel s beborítja testem,
melegen bizsereg a halántékom – a kígyó látja már, hogy bűnre született –
a lék szedi áldozatát, fogja a víz tükrét s a csöndet a falhoz csapja, s a kutyaharapásnyomok ott maradnak mindig a szóban (,mely irányítja a lelkeket.)
A lámpa fénye túl kevés, hogy az ember fölébredjen, kavicsot hajít
a ménesbe a pásztorlegény-hadsereg, repül a nehéz szó ki tudja
hol áll meg és mi lesz a betűből?
Fogja a tollat a kezem fájnak az inak, de markolja még, mint krisztusi
hit a Bibliát, mely elszakadt, Fene tudja miért írok de a lényeg belül van „hajolj le, szúrd át a sima felszínt!” csak pár pénz kell, s átkelhetsz a Styx – folyón, ha
akarod a lámpa kigyulladhat s az inak elszakadnak, de
lelked lakatjait feltörni - nem tudod.

2000. 02. 11.