Hideglelés ezerrel. Az ismeretlen, a létező, de eddig fel nem fogott. Ott az álmomban is, mint aki megváligásosdott vagy meghalt és nézi a testeket.

Az egyik ilyen a közeledett felém, mikozben én elakadt lélegzettel néztem körül. Mosolygott. Olyan manósan, sejtelmesen, welcome to the club nézéssel. Nem volt szép baba. Azt hiszem soha nem felejtem el az arcát.

Ekkor felébredtem. A felébredés pillanatában még megfigyeltem magam. Nem csikorgott a fogam. Fújtattam, mint pumpa, erőszakosan préselve ki deformált arcomon a levegőt.
Úgy, mint Tim Roth, mikor oldódni kezdett temporalis epilepsziájának a rohama.