Mikor pontosan arra a helyre értem, ahol ő állt, hirtelen engem is elért a gyenge légörvény, alig éreztem kissé hideg volt, megcsapta az arcom. Minden teljesen hétköznapi volt, tapintható és hihető. Hirtelen azonban szinte leírhatatlan érzés fogott el.

A testem különös lett, mintha átjárta volna valami. A kezemet láttam, ami fénylővé és viaszossá vált. A srác, mint egy baba ült fent a fa egyik ágán. Folyamatosan borzongtam álmomban. A fán rengeteg műanyag baba szerű lény - vagy nem lény - ült. Hasonlóképp a tisztáson. Az élő barátok csak annyiban különböztek ezektől az élettelennek tűnő babáktól, hogy néha lassan mozogtak.

Úgy éltem meg mintha csak lelkem lenne és minden test, beleértve a magamát, csupán kiüresedett műanyag. És az a rengeteg baba.

Csorog le az izzadság a hónom aljáról.