Viharmosoly

Ne ródd fel nekem, de különösnek látom
Arcodon derengő sötét mosolyodat.
Felidézi nekem egy régi látomásom:
Északon mennydörgő szilaj viharokat.
Kiszámíthatatlan, felajánl és elvesz,
Villámmal üt sebet és esővel gyógyít.
Szóljon mennydörgésed! Adj nekem kegyelmet!
Hallja meg a szíved: most valaki szólít!
Válaszolj szavamra; most! Most vagy sohasem!
Végetért a vihar... Kisütött már a nap?
Ó, miért? Mondd, miért? Megmondom kereken:
Gyűlölöm a gyáva, sápadt sugarakat!
Egyedül a vihart, e mosolyt szeretem...