Hadd hozakodjak elő az én történetemmel, némiképp az ellenkezője a Tiédnek:
Vallásilag teljesen indifferens környezetben (templomba nem járó katolikus, református családtagok, szerintem még ateista is akadt köztük) nőttem fel, soha senki nem kényszerített sem Isten elfogadására, sem a megtagadására, ráadásul a 70es évek sem nagyon erőltették a hitoktatást, magyarul mondva teljesen tájékozatlan voltam, viszont későb elkezdett érdekelni a dolog, "kívülről" szemlélve különféle vallásokat, olvasva filozófiai műveket, Bibliát, Koránt miegyebet, eljutottam egy saját magam által definiált istenhithez, ami nagy meglepetésemre többnyire megegyezett az egyik legnagyobb vallás tételeivel. Azóta mindenkitől teljesen szabadon ebben a hitben élek. Persze világos, hogy engem motivált valami, az, hogy kíváncsi voltam és egyáltalán nem biztos, hogy mindenki ezt az utat találja meg.