Én mindig azt mondom, hogy jó munkához idő kell, azaz a színészek-fordító-szinkronszínészek szentháromságnak is kell idő, amíg magukra találnak az újrakezdést követően. Ez a rész sokkal de sokkal jobb volt, mint az előző (a történet is, de most nem arról beszélünk). Egy kicsit engem az zavar, hogy még mindig túl bizalmas a viszony a személyzet és a háziak között, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző.
Kapitány magyar hangjának ügye tényleg háttérbe szorult eddig, jellemző, hogy az életükben meg nem értett művészek csak a haláluk után kezdik el érdekelni a hálátlan közönséget. Úgy gondolom nekünk is magunkba kell néznünk ebben a kérdésben.