Tegnap az ABC-ben egy fütyülinget kértem.
Az eladó rámmeredt mintha élö halat említettem volna és mutatóujját kimeresztette abba az irányba ahol
a következö kolleginát találni vélte. A kollegina már a bálnaszem-tükörböl figyelte mozgásomat. úgyhogy
nem értem öt meglepetésül.
- Szóval Önnek kell? - szerezte vissza a lélekjelenlétét, de semmi bizonyosságot nem éreztem hangjában.
- Fü... -
- Tudom - szólt mostmár kissé élesebben, mire én is kapcosabb lettem.
- Nincs miért...
- Nem izgatom fel magam, maga csak törödjön... - szólt megint hozzám, miközben a fökötöjén babrált.
- Feküdjön le! - hideg kék szemében a parancs ridegzett.
- Magával? - lepett meg a gondolat, de nem jutott tovább.
- Nem fog fájni - felelte, rá se figyelve a cirkuszra amit játszani szerettem volna
Valami nemesfémszerü (wolfram?) kampóval a nadrágszijamat bogozta miközben terpeszülésben a
csipömre ült. Kezdtem kellemetlenül érezni magamat és nem ritkán szabadkoztam.

Ez a reklám helye, addig mehettek pipilni.

Na itt meginnt.

Szóval a kampó veszélyes köröket tett a köldökpiersingem felett, amimiatt a feladáson gondolkoztam,
de mint örök játékos, legalább egy remit ki akartam hozni a dologból.
- Van zakószinben is? - dugtam az utolsó adumat a kialakult társalgás kerekébe. És bingó, ez nyerö volt,
mert a láncreakció megszakadt.
- Nincs, azt rendelni kell - felelte egy szakállas férfihang mögüllem, akit eddig még nem volt szerencsém
ignorálni. Szerettem volna még megkérdezni, de hirtelen körülöttem a zöld függöny sávot váltott és ismét
ott áltam az egyre szemlélödöbb vásárlók zuhatagában.
- A viszontlátásra - emeltem volna kalapomat, ami persze ott maradt valahol, de nem felelt senki...

..