Bencsik András
Magyar Demokrata .2002.2.22.

Hitler a lenini úton

Alaposan helybenhagyta Csordás Eörs, a bíboros érsek titkára Horn Gyulát és elvtársait az A hét legutóbbi adásában, amikor Horn fenyegető figyelmeztetését Adolf Hitleréhez, a SZESZ névre hallgató, s magukat szocialistáknak valló, s újabban temlomokban fülelgető egyetemi ifjakat pedig a hitlerjugendekhez hasonlította, tegyük hozzá, nem minden történelmi alap nélkül.

A vörös nácik ámokfutása úgy látszik, egyre szembetűnőbb, s egyre nagyobb felháborodást vált ki a társadalom egyre szélesebb köreiből. Hogy mi köti össze a fenyegetéseken és sunyi kémkedéseken túl Horn Gyulát és a SZESZ-t, arra több megoldás is lehetséges, amit az olvasó fantáziájára bízunk.

Tény továbbá, hogy a vörös nácik rohambrigádjai nem elégednek meg a fenyegetésekkel és zsarolásokkal, hanem az elmúlt napok tapasztalatai szerint hajlandóak a tettek mezejére is lépni, megragadva ősi fegyverüket – mely oly jól jellemzi őket –, a bunkócskát, a drágát, amit most stílszerűen alkalmazkodva az amerikanizálódó világhoz, egy bézbólütőben élesztettek föl, s csaptak le vele lesből a sarkon, ahogy a politika bűnözőire az mindig is jellemző volt.

Kovács László persze tiltakozik. Csodálkoznánk, ha nem azt tenné. Elvégre ez a dolga. Nemrég a világ legsikertelenebb és legunalmasabb külügyminisztere volt a nagyvonalúan link szocialista miniszterelnök árnyékában, most abban éli ki idejekorán elhamvadt vezéri álmait, hogy folyton folyvást panaszkodik és tiltakozik, mint az a vénlány, aki azért háborog, mert egy normális férfinak róla már az égvilágon semmi sem jut az eszébe.

Kovács szerint az MSZP-nek nincs köze a miépes képviselő elleni terrorakcióhoz. Hát akkor kinek? Az egyre mosdatlanabb kifejezésekkel előrukkoló Kuncze Gábornak talán? De hát őneki az elmúlt nyolc évben egyetlen önálló gondolata sem volt, ezt a sok idétlenséget is, amit újabban elővezet, egy Geszti Péter nevű médiabohóc eszeli ki. Nem, az SZDSZ szóban sok mindenre képes, de verőbrigádok kivezényléséhez sem eszük, sem bátorságuk nincsen.

Ezt az alvilági harcmodort a kommunisták dolgozták ki mesteri fokra, kiknek jelesei most szemérmesen szocialistáknak nevezik magukat. Ha valaki eljön majd vasárnap délután az Andrássy út 60-ba, s megáll ott a hatalmas tömegben Budapest főutcáján, szemben a borzalom házával, könnyen megérti, honnan került elő a bézbólütő, mint ahogy azt is, kik és miért ragadták fel.
Csurka István már felhívta a figyelmet arra, hogy az MSZP izraeli kampányfőnöke azt az izraeli médiatechnikát hozta el Budapestre, amelynek az a lényege, hogy míg odalent a harci alakulatok halomra lövik a palesztinokat, s bulldózerrel rombolják le a házaikat és folyamatosan szorítják ki őket hazájukból, odafent a politikusok egyvégtében a palesztin terrorizmustól félnek.
Ugyanezt a technikát alkalmazta ugyanez a személy Romániában is, Iliescu érdekében. Ott az erdélyi magyarság lett a közös ellenség. Nem csekély vígasz, hogy mindkét akció – éppen agresszivitásuk miatt – teljes kudarcot vallott.
Harmadszorra minálunk próbálkozik az izraeli mester. Csakhogy ez Magyarország, s nem az elcsatolt és kisebbségbe kényszerített Erdély. S a magyarok nem palesztínok. Bennünket nem lehet sem megfélemlíteni, sem legyőzni. Az MSZP morális leépülése és hataloméhsége oda kergette a szocialistákat, ahonnan már nincs visszaút: gátlástalanul alkalmazzák akár a nácik, akár a bolsevikok leggonoszabb módszereit. És ezzel nagy hibát követtek el.

Ellenséggé lettek, a magyarság ellenségeivé. Ott tartunk, ahol 1956-ban voltunk. A nemzet szembe került egy gonosz, idegen szellemiséggel, amelynek elnyomása egy ponton elviselhetetlenné vált, és akkor kitört a forradalom. De nem az oroszok, az ávósok voltak, akik ellen felkelt a nemzet. Csakhogy most nincsenek itt a megszálló tankok. Kovács elfelejtett hátra nézni.
Mégis veszélyes a helyzet, mert az uszító propaganda nem hatástalan. De a veszély kiélesíti az ember érzékeit, és jobban harcol. Ráadásul mi itthon vagyunk. Az idei választáson visszavágunk 1956-ért.