Út közben...

Nagynak kéne lennem,
s látom, kicsi vagyok,
nevetni szeretnék,
s sokszor csak zokogok.
Fent kellene égnem,
s úgy érzem, lent fagyok,
fekete, mi fehér volt,
de én kék maradok.
Piros nem is mernék,
esetleg zöld talán,
ha nem lennék gyáva,
s nem várnék itt bután.
Jönnek-mennek sűrűn
tarka hétköznapok,
robognak előttem
pokoli vonatok,
néha rajtuk ülök,
nézek csak kifele,
s felhők közé repít
álmodások szele.
Száguldás, örvények,
kavargó füstködök,
zuhanás, ébredés,
csábító ördögök,
fejetlen rohanás,
elveszett áldomás,
hanyatló éledés,
végtelen utazás.