Szervusztok!

Az a meglátásom, hogy Unguided frappánsan összefoglalta a légi mozgékonyság előnyeit és a számunkra nem éppen kecsegtető kilátásait.

Ehhez még egy apró kis adalék, tanulságnak: A németek bevállalták az afganisztáni missziót. Most fő a fejük, hogy miként is biztosítsák a katonáik ellátását és a vészhelyzetben történő esetleges evakuációját. Ha jól emlékszem, a jelenlegi Lead-Nation, azaz a britek, valamikor áprilisban kiszállnak a buliból. Most érzik a németek, hogy mennyire hiányzik az A400M. Az öreg C-160-asaik max. Törökországig tudnak repülni. Ráadásul a szállítási kapacitásuk is igen korlátozott. A Dragonfly által felvetett problémák náluk már valósak. Az angol légi szállítás tehát időben korlátozott és ők is a saját érdekeiket részesítik előnyben. Az utóbbi az amerikaiakra is érvényes. A németek eddig is bérelték az ukrán (?) Iljusinokat, ami viszont iszonyatosan drága. Maradna megoldásnak, hogy valamelyik afganisztáni szomszéd országgal kötnének szerződést egy ideiglenes Luftwaffe - támaszpont létesítésére, ahonnan már "egy ugrásra" képesek lennének elérni az afganisztáni csapataikat és a szűkös szállítási kapacitásukkal is képesek lennének viszonylag gyorsan kihozni a fiúkat. (Rövidebb távolság, több forduló!) Persze, ez sem egy olcsó megoldás! Elég tanulságos, nem? A "Sokat akar a szarka….." -effektus. Tanulhatunk belőle! Dragonfly logisztikai jellegű felvetései teljesen jogosak. Tudtommal ez ismert a MH vezetése előtt és elvileg prioritást is élvez a dolog. Kár, hogy nincs látszata. Csak nehogy olyan hibába essünk, mint a németek!

A mi helyzetünkben talán azt kéne először is meghatározni, hogy a NATO-nak felajánlott erőinket milyen "határokig" vagyunk hajlandóak bevetni. Ez alatt azt értem, amit Dragonfly is írt: a távolságot, az akció várható időtartalmát, a tevékenység jellegét, másrészt az egyszerre bevetésre kerülő erők nagyságát. Ha csak a NATO földrajzi határait veszem figyelembe, akkor ez sem kis távolság! Ráadásul egyre gyakrabban lehet olyan NATO-akciókkal is találkozni, amelyek nem a szövetség határain belül folynak! Az időtartamról nem szabad elfeledkezni. Ha a teljes NATO-nak felajánlott erőnket "elküldjük" békemissziókba, akkor az azt jelenti gyakorlatilag, hogy a "békeállomány" harcolóinak felét küldtük "akcióba!" Az egyik korábbi agyalgásomban már fejtegettem, hogy mit is jelent egyetlen "harcoló" zászlóalj kiállítása csak a kiképzés és az itthon maradottak feladatainak szempontjából. A logisztikai biztosítás részleteibe nem akarok belemenni, mert nem igazán vagyok benne kompetens (Talán Transportnak lesznek szakmai megjegyzései!), de az biztos, hogy komoly kihívás!

Kedves Doncike!

"A nyílt és a titkos diplomácia (hírszerzés) feladata, hogy megakadályozza, illetve jelezze háborús helyzet kialakulását."

Szerintem elbeszélünk egymás mellett. Véleményem szerint a fent leírt gondolataid azonosak azzal, amit én a biztonságpolitikai helyzet elemzéseként" fogalmaztam meg. Ehhez tartozik az is, amit Unguided írt. Senki sem fogja "nagydobra" verni, hogy adatokat gyűjt a szomszédjáról. Ennek az adatgyűjtésnek egyik formája az általam "favorizált" bizalomerősítés is (Pld: "Nyitott égbolt", közös gyakorlatok, cserelátogatások, meghatározott vezetők munkamegbeszélései, nemzetközi repülőnapok, stb.), ami annyit tesz, hogy bizonyos információkat kölcsönösen nyílttá tesznek a felek. Biztos lehetsz benne, hogy szakértő szemek és agyak abból is elég pontos következtetéseket tudnak levonni a másikról, amit így láttak, hallottak, vagy éppen olvastak. A nyíltság ezen foka segíthet abban, hogy elkerüljük a kölcsönös félreértéseket, amelyek konfliktushoz vezethetnek.

"Nem indulhatunk ki (értelmesen) abból, hogy egyszercsak váratlanul sok hadosztállyal ránk tör az ellen."

Pontosan ezt mondom én is. Jelen (!!!!) helyzetben nem áll fent a veszélye egy tömeges támadásnak. Ehhez mérten kell alakítanunk a "seregeinket". A rendszernek (nem magában a MH-nek!) viszont olyannak kell lennie, hogy szükség esetén egy ilyen veszély kialakulása esetén is reális lehetőséget biztosítson annak sikeres elhárításához!

A légi mozgékonysághoz: a jelenlegi tendencia azt mutatja (már elég régen!), hogy a jelen korban államok közötti fegyveres konfliktus során nem az "állásháborúval" és egységes arcvonalakkal kell számolni, hanem úgynevezett manőverező hadviseléssel, ahol mind a támadó, mind a védő mozgékony erők, mozgékony alkalmazásával igyekszik megoldani feladatát. Itt nem csak a "vízszintes", de a "függőleges" manővereknek is nagy szerepük van!

"Összefoglalva: szerintem az elso lépés annak meghatározása, hogy az egyes (földrajzi)
irányokból, a térségben ismert katonai ero által indított támadásokat hogyan (azaz hol,
kivel, mivel) lehet megállítani. Erre biztos, hogy több válasz is van, ezek közül kellene a
politikai vezetésnek kiválasztani azt, amelyik összhangban van az ország lehetoségeivel
és az állampolgárok hajlandóságával."

Szerintem is erről beszéltünk. Abban egyet értünk, hogy elsősorban a térségünket kell figyelembe vennünk, amikor a katonai potenciálokat vizsgáljuk. (Én: "Ezzel az erovel vehetnénk, akármelyik, jelenleg velünk még nem határos országot is, mert potenciálisan
veszélyt jelenthet(!!!!!) ránk nézve.) Pongyola fogalmazás tőlem! Én sem az írekre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy van olyan potenciális veszélyforrás (potenciális veszélyforrás alatt értem azokat a veszélyeket, amelyek még az elképzelhetőség határain belül vannak, de jelen helyzetben nem jelentenek valós veszélyt!) is, amely olyan országot érint, akivel jelenleg nem vagyunk szomszédok. De, ahogy Te is mondtad: Nem reális a veszélye egy ilyen támadásnak! Jelenleg a többinek sem!)

Egy kis megnyugtatásként: Most is folyik olyan katonai felkészítés a MH-ben, ahol a katonák többek között a terepet és egy reális, de mindenképpen elméleti ellenséges erőt figyelembe véve gyakorolják a lehetőségeinket. A helyzetmegítélésnél ennél még sokkal több tényezőt is figyelembe vesznek. A tapasztalatokat levonják és továbbítják az illetékesek felé, akik reményeink szerint figyelembe is veszik ezeket az adatokat!

A reális, de elméleti ellenséges erőket az ilyen gyakorlatokon úgy kell elképzelni, hogy a gyakorlat tervezői alkotnak egy ellenséges katonai szervezetet, amely egy nagy egyvelege több "potenciális" ország általunk ismert szervezetének, mint struktúrájában, mind alkalmazási elveiben, mind fegyverzetében, stb. Ez egy általános módszer más országokban is! Azon kívül, aki volt katona, az már találkozhatott az un. "más államok hadseregei" (régi nevén "idegen hadsereg ismeret") nevű kiképzési ággal, amely szintén egy számunkra elképzelhető fegyveres konfliktusban "potenciálisan" résztvevő ("barát-ellenség") országok hadereivel foglalkozik.

Még egy megjegyzés: Minden katonai elgondolás mögött az a feltételezés áll, hogy jól mértük fel a helyzetet és ennek megfelelően reagálunk. Azaz, reális esélyét látjuk annak, hogy ha veszteségekkel is, de sikert fogunk elérni. (Helikopterek lelövése!) Ha abszolút nem bízunk magunkban (információinkban, fegyvereink hatékonyságában, számvetéseinkben, stb.), akkor nincs is értelme az egésznek!

Üdv: Hamburger