Kedves Hamburger és Unguided!

Röviden: nem vagyok a légimozgékonység ellen és nem akarok mindenáron ellenséget.

De.

A nyílt és a titkos diplomácia (hírszerzés) feladata, hogy megakadályozza, illetve jelezze háborús helyzet kialakulását. Nem indulhatunk ki (értelmesen) abból, hogy egyszercsak váratlanul sok hadosztállyal ránk tör az ellen.

Védelemre felkészülni -- szerintem -- úgy általában nem lehet. Nem csak katonai értelemben, hanem minden olyan szituációban, ahol "támadóval" szemben kell "védőként" fellépned, ismerned kell (minél jobban) a "támadó" céljait, eszközeit és azokat a körülményeket, amelyek mindkettőtöktől függetlenül léteznek. Védekezni, a védelem megfeleő hatásfokú eszközeit megválasztani ezek ismeretében tudod. Legyen szó akár az egészséged védelméről a betegségekkel szemben, a lakásod védelméről a betörőkkel szemben, egy kormányfő életének védelméről egy merénylővel szemben, és egy ország fegyveres védelméről egy másik országgal szemben. Mindíg oda fogsz kilyukadni, hogy valami ellen kell védekezned.

Az én olvasatomban viszont ez nem azt jelenti, hogy konkrétan megnevezett "országok" ellen kell a hadsereget kialakítani. Egyrészt ez nyilvánvaló politikai és diplomáciai nonszensz, másrészt teljesen irracionális irányba vinné el az egészét. Ezzel szemben viszont (legalábbis szerintem) tény, hogy mind politikai, mind "logisztikai" okokból tényleges háborúba (ahol mondjuk mozgósítani kell) csak a szomszédos (de maximum a térség) országaival keveredhetünk. Pl. Íroszággal egyrészt nincs semmiféle konfliktusunk, másrészt azt is kizárhatjuk, hogy az írek Franciaországon, Németországon és Ausztrián keresztülmasírozva támadnának meg.

Én az egészét arra hegyezném ki, hogy hol (földrajzilag) milyen katonai erő van jelen a térségben, ezek ellen hogyan, milyen eszközökkel és doktrínával lehet megvédeni Magyarországot. Ebből a szempontból a helikopteren szállított gyalogságnak nem a "teljes arcvonal" az ellentéte, hanem (legalábbis az én meglátosam szerint) mindkettő maximum részmegoldás egy részproblémára, méghozzá úgy, hogy egy csomó körülmény alakulását eleve számunkra kedvezőnek tételezünk fel. (Jó a hírszerzés, a helikoptereket nem lövik le még mielőtt kirakják a katonákat, stb.)

Összefoglalva: szerintem az első lépés annak meghatározása, hogy az egyes (földrajzi) irányokból, a térségben ismert katonai erő által indított támadásokat hogyan (azaz hol, kivel, mivel) lehet megállítani. Erre biztos, hogy több válasz is van, ezek közül kellene a politikai vezetésnek kiválasztani azt, amelyik összhangban van az ország lehetőségeivel és az állampolgárok hajlandóságával.