Bandw:
Ez tetszett. A nyelv egyik kedvenc témám, mióta nem kötelezo tanulni :) Tényleg jó lenne elgondolkozni ezeken a kihívásokon, amelyek gyengített (demo :))) )verzióival egyszer már megküzdöttünk a XIX. században.
A kihívás ott is keresendo, hogy a humán értelmiségtol kicsit távol esik ez a technikai modernizáció. Néha még el is utasítják, mondván, ez nem az o dolguk. Inkább megmaradnak a saját területükön (tisztelet a kivételnek). A hibát ott követik el, hogy ez nem csak egyszeruen muszaki/technológia/informatikai forradalom, hanem az emberi kapcsolatok és életmód gyökeres megváltozása. Ráadásul összességében pozitív irányú megváltozása. Problémák vannak, de leginkább azért, mert nem tanultuk meg az újdonságoknak helyes haszálatát. Gondoljunk arra, hogy eleinte zászlóval szaladtak az autók elott, hogy figyelmeztessenek a balesetveszélyre. Ilyet bizonyára ma is csinálunk, csak egyelore nem tudunk róla, de az unokáink majd röhögni fognak rajtunk - micsoda barmok voltak az osök...
A mobiltelefont például az ezredforduló legnagyobb eredményének tartom. 15 éve ki gondolta volna, hogy úgy is lehet lehet beszélgetni, együttmuködni, dolgozni, szórakozni, barátkozni másokkal, hogy nem kell találkozni. De otthon sem kell ülni a drót mellett. És ez nem azt eredményezi, hogy kevesebbet találkozunk, hanem azt, hogy olyan emberekkel is kapcsolatban tudsz maradni, akikkel egyébként nem, valamint olyan idopontban is kommunikálhatsz, amikor eddig nem kommunikáltál.
Ha ebbol a humán értelmiség kimarad, az nem azt jelenti, hogy a fejlodés szegényebb vagy antihumánus lesz. A humán értelmiség lesz szegényebb. Az új generáció kitermeli a saját mítoszát, filozófiáját. Valahol olvastam valami olyasmit, hogy ha új filozófia okfejtést akar valaki hallani, akkor jobb, ha természettudományos (biológiai, fizikai, informatikai) muveket olvas. És valóban, ott van Csányi, Szathmáry, Simonyi, Hawking, Penrose, Hofstadter, Dawkins (gyorsan ezek jutnak csak eszembe, én muveletlen vagyok), akiknek mellesleg néha fantasztikus humán muveltsége van.

Ebbol a fejlodésbol ki lehet maradni, csak az a tuti halál. Ha nem adunk emberi, de modern és jó választ ezekre a kérdésekre, akkor nem kell azon csodálkozni, hogy a fiatalság a TV és a számítógép kommersz kultúráját fogyasztja. Márpedig ritkán találkozom ezzel a bizonyos "jó" válasszal.
Ha pedig nincs válasz, akkor az a régi, válaszképtelen kultúra szép fokozatosan, intézményeivel együtt ki fog halni. Pedig tudna mit tanítani ma is.

Arra mindenkinek joga van, hogy lenézze az új világot, és elitista elefántcsonttornyába zárkózzon, csak aztán ne lepodjön meg, ha senki sem fogja rányitni az ajtót...

Ha az elmúlt évszázadokban ezt az utat jártuk volna, akkor nem lenne elektromos áram, autó, távközlés, és tizedennyi ember se lenne. Nincs visszaút, sosem volt. Viszont félo, hogy a fejlodés veszteseivel értékek is kerülnek a szemétdombra.

És itt térek rá a politikára.

A MIÉP szerintem több annál, mint amit te írsz.
Ha csak úgy, általánosságban nézzük a kérdést, ahogy te is írtad, akkor rá lehet sütni, hogy hol tartanánk, ha "MIÉP módra" elutasítottuk volna a fejlodést. De a MIÉP olyan problémákkal is foglalkozik, mégha (szerintem) rossz megközelítéssel is, amelyekkel más pártok nem.

Errol most nincs idom sokat írni, de elég a következokbe belegondolni:

Az evolúció nevű nehezen érthető szó (definiáld, aztán rájössz, hogy nehéz) egy tudományos törvényszeruséget takar. Egy olyan dolgot, mint a gravitáció. Van és kész.
Mára azt is tudjuk, hogy általános törvény, megfelelo adottságokkal rendelkezo entitások - amik szinte bármik lehetnek egértol társadalmi szervezetig - halmazán muködik.
Ha pedig evolúció van mondjuk a vállalatok, vagy kultúrális eszmék terén, akkor könnyu belátni, hogy ezen a szinten a szelekció nem biztos, hogy az emberek adottsága és haszna szerint szelektál. Az evolúció nem ismeri a jó és rossz fogalmát, annyit tud, hogy életképes, vagy sem. Az, hogy egy magasabb evolúciós szinten az emberi fogaskerékkel mi lesz, csak egy paraméter. Módosulhat, romolhat, gyakrabban kell cserélni - bármi lehet. Bármilyen változás, ami esetleg egész messze van attól, amit "jónak" gondolnánk. Mert nincs rossz és jó.

Szerintem ezen problémák felszínét kapirgálja valahol a MIÉP. Vesztesek pedig bőven vannak ebben az országban. Nekik nem jó ez a változás, de ez sokszor csak szerencse kérdése. És én nem merném meghúzni a határvonalat az elfogadható és elfogadhatatlan veszteség mértéke között. Szóval inkább legyünk konzervatívok, ha kell.

PS:
Edvárdot meg ne bántsátok, nem szolgált rá. Enyhén szólva nem egyezik sok kérdésben a véleményünk, de szerintem jószándékú és bizonyára becsületes is. Az vesse rá az elso követ, aki még nem írt itt le hülyességet :)