Bocsánat, tényleg nem voltam túl egyértelmű. Szóval volt pár év az életemben, amikor nagoyn boldog voltam valakivel, de nem voltam különösebben siekres, hacsak azt nem tekintjük, hogy elég jól vettem az egyetem akadálypályáit.
De ennek ellenére a harmónia tökéletes volt, mert boldog voltam.

Aztán a boldogságnak vége lett (szakitottunk).

Aztán emgtaláltam álmaim melóját, és noha már jórészt tul voltam az érzelmi meghaláson, és lassan kászálódtam fel a padlóról, valahogy permanensen az az érzésem, hogy sikeres vagyok, a munkámban elsősorban, de mégsem boldog. Tehát nem a munka miatt lettem boldogtalan, de a siker önmagában nem adja meg a harmóniát. Mig a korábban volt boldogság siker nélkül bizony megadja.

B.