Kedves Enteo!

Azt hiszem, kissé pontatlan a premisszád, még ha a következtetéseid nagyjából helytállóak is. Hangadással nemcsak az emberi lények tudnak kommunikálni, és az emberi lények nem csak hangadással kommunikálnak (akár a más, nem emberi lények sem). A nyelv sokkal több, mint egy csoport kommunikációs szokásainak összessége. Az emberi nyelv éppen abban különbözik a nem emberi nyelvektől, hogy olyan rendszer, amely alkalmas az absztrakcióra, el tud szakadni a pillanattól, képes a múltat, a jövőt is ábrázolni, mi több, elképzelt dolgok is kifejezhetők a segítségével. Következésképpen az emberi lények csoportjait nem a nyelv tartotta össze, hanem a nyelv tette az embert emberré, és nem a nyelv szabályossága az absztrakció, hanem - mondjuk - a nyelvtan.
A nyelv szabályait nem betarTATNi kell, hanem betarTANi, mert amennyiben ezt nem tesszük, a nyelv kiesik szerepéből, alkalmatlanná válik a kommunikációra.
Az más kérdés, hogy milyen módon írjuk le ezeket a szabályokat. A nyelvtanok és a szótárak ritkán képesek teljes leírást adni, azaz nem lehet állítani, hogy a lerögzített szabályok megszegése eleve érthetetlenné teszi a közlést, azonban lehet a szabályok figyelmen kívül hagyásának olyan szintje, amelyik már ezzel jár.
Azt hiszem, valahol itt kell keresni a szabályozás értelmét. Tartalmatlan a "helyes" vagy "helytelen" nyelvhasználat megítélése, mert idő- és szerepfüggő (utóbbi alatt most a nyelvhasználat különböző függőleges és vízszintes tagolási egységeit értem), másrészről a nyelv szabályainak valóságos megsértése önmagában hordozza a büntetését: érthetetlenné válik a közlés. Megint más kérdés, hogy a nyelvhasználat alapján emberről vagy csoportról ítélkezni enyhébb esetben elitizmus, durvább esetben rasszizmus.
Kis Ádám