A legfôbb ügyész lemondásával kapcsolatban számos cikk jelent meg. Minthogy a döntés okait nem tudatták velünk, a cikkírók találgatásokba, elemzésekbe bocsátkoztak. Nagyjából mindannyian ugyanott keresgéltek-matattak: a médiakuratóriumok anomáliái, az ügyészség és a kormány közti zavarok, olajügyek... stb.
Elôbukkant azonban egy más, a többitôl gyökeresen eltérô feltevés is: Györgyi Kálmán nem akarta megvárni az ügynöktörvény módosítását, azt tudniillik, hogy a parlament kiszélesíti a törvény hatályát, bevonva az átvilágítandók körébe többek közt a bírákat, ügyészeket is. Ezt megelôzendô mondott le.
Csurka István volt az, aki ezt az ötletsziporkát fölröppentette. Nekem a rádióban volt szerencsém végighallgatni, ahogy rafinált dramaturgiával hosszan húzta-tekergette a mondatokat, legyen a hallgatónak bôven ideje latolgatni: no lám, Györgyi Kálmán is? Csak a körmönfont fejtegetés végén derült ki, Csurka nyekegése oda konkludál: a legfôbb ügyésznek kínos lett volna, ha közvetlen munkatársai besúgónak bizonyulnak. Drámaíróhoz méltó mutatvány: a monológ elején kimondatlanul Györgyit keveri gyanúba, a végén szétkeni a sarat másokra is, hadd legyen mindenki mocskos.
Mindezt egy olyan ember adja elô, aki - saját bevallása szerint - vállalta, hogy spicli lesz, aláírta a beszervezési ívet, s a politikai rendôrség anyakönyvében a Raszputyin fedônevet kapta. Jelenteni azonban sose jelentett, állítja ô. Aki nem hiszi, járjon utána. Ha tud.
Meglehet persze, hogy éppen ez a raszputyinság okozza, hogy Csurkának - akár Mórickának a viccben - mindenrôl az jut eszébe. Kényszeresen. Létérdeke hinni és elhitetni, hogy ilyesmi bárkivel megeshet. A múltkoriban Demszky Gáborral próbálkozott. Hiába, hogy Demszky a politikai rendôrség által legjobban gyulölt ellenzéki volt, hogy illegális nyomdát muködtetett, lapokat, könyveket adott ki, stencilgépeket síbolt országhatárokon át, hogy figyelték, zaklatták, lecsukták, összeverték. No és? Attól még lehet ügynök. Hiszen ô, Csurka is ellenzéki volt, aki nem hiszi, olvassa el a darabjait. Igen. Csurka is volt, Raszputyin is volt.
Az ember végtelen - mondta egyszer Örkény.