Teljesen egyetértek a kritikákkal, amik itt elhangzottak, ezek nagyon zavaróak voltak. Ezen túl is volt egy-két furcsa dolog, ami olyan volt, mintha a szerzőpáros kiesett volna a stílusából.
Említette már valaki a szokatlan érzelmi viharokat az epizódban. Teddy, amint vörös szemmel hosszú másodpercekig a tükörbe mered, és az öngyilkosság gondolatával foglalkozik, ez annyira eltér a film stílusától, hogy meglepve néztem. A Mylordban voltak már feldúlt szereplők, de minden ilyen helyzetben volt irónia (ha nem is humor, de legalább irónia, pl. a fájdalmukban volt önzés is, vagy hiúság, amitől a szatirikus stílus működött). A Teddy-jelenet nem volt szatirikus (amíg Stokes be nem lépett hozzá), és szerintem Ivy sírása sem, ahogy James átölelte. Ivy mindig "viselkedett", ha az érzelmeire célzott (emlékezzünk a brilliáns "azt hiszem, szocialista leszek"-jelenetre - "mert ha a világot egy közönséges ember irányítja, talán maga is ránéz egy közönséges nőre"). A mostani epizódbeli jelenetük James-szel szvsz nem volt ilyen jó minőségű.

Stílustalan volt szerintem a fehérnemű-bemutató is, egész zavarba jöttem tőle (mint a személyzet), mert a hálóingek kipakolása Meldrum szalonjában eddig elképzelhetetlen volt. Az a Meldrum, aki rászól a lányaira, hogy "lányok, semmi harisnyakötő, vasárnap ne!", szó nélkül végignézi Madge bemutatóját ugyanebben a szalonban. Madge-ből sem nézném ki, hogy kínos helyzetbe hozza a lakájt a hálóing-próbálgatással.

Persze, a régebbi részekben is előfordulhattak stílustörések, de azok inkább burleszkek voltak (pl. Ivy pukkedlizik és elesik a dalmát király előtt).