Akkor jöjjön egy fogcsikorgatós Ozagen-lidércnyomás.

Állsz kültelki pecód udvarán, éj van, csillagos éjtszaka.

A csillagok: felfényben szikrázó acélszögek.

Aztán mindenféle égi izék bukkannak elő, és az Udvarra akarnak zuhanni.

Te bemenekülsz a Házba.

Végigrohansz a folyosón.

A könyvtárszobában kötsz ki.

A terasz ég.

Onnan lép be a könyvek közé Anyád és Apád.

Erre emléxel: Apád fehér öltönyt visel.

Apád és Anyád beszélnek egymással, tudomást se vesznek rólad.

Apád és Anyád nem ismernek meg téged.

Hö.