Szervusztok!
Figyelmeztetés! Marathoni hosszúságú iromány!
Először egy idézet a II.VH - Nagylexikon című CD-ről. (Nem magamtól vagyok ilyen "okos"!):
"Rongyosgárda: 1938. ápr.- szeptember között a felvidéki revízió érdekében létrehozott titkos szabadcsapat. Mivel a ->Honvédség felkészületlensége folytán nem vehetett részt egy esetleges német-csehszlovák háborúban, Honvéd Vezérkar főnöki utasításra a Honvéd Vezérkar 5. osztály vezetője, Homlok Sándor ezredes és ->Kozma Miklós irányításával felállításra került egy 19 lövészzászlóaljból álló, körülbelül 9 000 fős szabadcsapat. Személyi állományát önként jelentkező tartalékosokból és tényleges szolgálatot teljesítőkből válogatták ki. Szervezeti alegységük az 5-10-15 fős harccsoport volt. Kiképzésük részben a sorezredeknél, részben vasárnaponként sportversenynek álcázva történt. Feladatuk diverziós tevékenység volt, elsősorban a ->csehszlovák kiserődrendszer elemei ellen, azok hátulról történő megsemmisítése, illetve az arcból támadó főerők segítése. Szeptemberben a rongyosgárda felvonult a határra: 2 zászlóalj Mosonmagyaróvár, 1 zászlóalj Komárom, 1 zászlóalj Esztergom, 1 zászlóalj Szécsény, 2 zászlóalj Bánréve, 5 zászlóalj Rétság - Romhány, 1 zászlóalj Salgótarján, 4 zászlóalj Gönc - Sátoraljaújhely térségébe. Okt. első felében a magyar-csehszlovák határtárgyalások megindulása nyomán 11 zászlóaljat leszereltek, 8 zászlóaljat átirányítottak a ->kárpátaljai határszakaszra. Ekkor vonták be a szervezésbe Héjjas Ivánt, a ->Magyar Fajvédők Országos Szövetsége vezetőjét, az 1919-1921-es fehérkülönítmény-parancsnokot. Okt. 6-án Tarpáról Beregszász - Derczen térségében vetették be az első századot, amely 11-én harcba keveredett a csehszlovák csapatokkal. Héjjas 10-én este átdobott további 3 századot, amelyek 11-12-én Borzsova - Salánk körzetében kerültek harcba. A harckocsikkal is rendelkező csehszlovák erők a határon áttett 4 századot felszámolták, illetve szétszórták. További tömeges alkalmazásukra az ->első bécsi döntés miatt már nem került sor. Nov. 21-én este 1 zászlóalj Nagyszöllősön keveredett harcba csehszlovák csapatokkal, amelyeket (a határon túlról) román tüzérség is támogatott.
Dec. elején a rongyosgárdát hivatalosan feloszlatták, de tagjai 1939. márciusig, ->Kárpátalja visszacsatolásáig kisebb akciókat hajtottak végre. Ilyen volt Munkács védelme jan. 6-án. A két incidensben a Rongyosgárda 52 halottat és 380 foglyot veszített."
A fenti írás szerzői: Ravasz István, Szántó Mihály hadtörténészek. Talán Héjjas Iván miatt ugrott be Bbterminek az 1919-es évszám? Ezt csak egy kis ismeretterjesztésnek szántam.
Ha nem haragudtok, akkor időben visszafelé haladnék a hozzászólásaimmal. Mindenesetre Transportot hagyom a végére!
Kedves Unguided!
Ha minden igaz, akkor még működik a HM Panasziroda, ahova elvileg bárki bekopogtathat a MH-gel kapcsolatos problémáival. Nem hiszem, hogy túl sokan tettek ott bejelentést azért, mert a hozzátartozóik nem kapták meg a törvényben előírt (!) kiképzést! Pedig lehet, hogy valaki elgondolkozna már a HM-ben is, ha tömegével érkeznének az ilyen jogos bejelentések. A helyzet viszont az, hogy kevés a katonai szolgálatra motivált fiatal, aki nehezményezné a fenti dolgokat és inkább gond nélkül csak "túl akarnak lenni" a katonai szolgálaton. Utána meg nagyon nem érdekli már őket a dolog. Sajnos!
Szervusz Bbtermi!
Azt hiszem, hogy most már felesleges kerülgetnem a forró kását, mert "kibújt a szög a zsákból" és egyértelművé vált az eddigi esetleges feltételezés, miszerint én egyfajta "benti" nézőpontot képviselek az eszmecserében.
A Transzport-hoz írt hozzászólásodra (114) szeretném elővezetni a meglátásomat: A katonák már csak "neveltetésüknél" fogva sem igazán aktívak a közéletben. A hadsereg rendszerváltás utáni "depolitizálásával" a katonákból "kiölték" a politikai aktivitást. Szerintem ez így is van rendjén, bár azt úgy sem lehet megakadályozni, hogy a katona, mint magánszemély, ne legyen politikailag elfogult ("egyenruhás állampolgár"). A hadsereg viszont szerintem sem szabad, hogy politikai csatározás színtere legyen, mert az működésképtelenné tenné. A katonáknak be kell látniuk, hogy állampolgári jogok ide, vagy oda, de a hadsereg rendszerénél fogva bizonyos jogaikban (pld.: politikai jogok, szólás és véleménynyilvánítási szabadság) korlátozottak. A hivatásos és szerződéses állomány esetében ez önkéntes vállalás! Tehát el kell, hogy fogadják, hogy politika csak a laktanyán kívül engedélyezett számukra és ott is csak bizonyos szabályok alapján! Ez viszont azt is jelenti, hogy el kell fogadniuk azt is, amit a demokratikusan (!) választott politikai vezetés mond. Ha valaki ezt nem tudja elfogadni valamilyen oknál fogva, akkor le kell szerelnie. Ez elméletileg így kéne, hogy működjön!
Ezzel akartam bevezetni azt, hogy a katonák nem támadhatnak csak "úgy" bele az üres helyzetbe (a balkáni válság idején valóban volt egy olyan időszak, amikor ki lehetett volna használni a MH szükségességének "érzetét"!), mert egyes személyektől eltekintve erre nincs feljogosítva az állomány. Azok a személyek pedig, akik ilyen helyzetben vannak, legtöbbször éppen azért vannak ilyen helyzetben, mert az ő véleményüket találták a leginkább kormány-elképzelésekhez közelinek. Szerintem az elmúlt évek történései ezt alátámasztják. Abban teljesen igazad van, hogy a Honvédség érdekeinek védelme a MH vezérkari főnökének is (de ezt várná az ember a minisztertől és az államtitkároktól, stb. is!) feladata lenne, noha ez talán sehova sincs leírva, csak a különféle jogi szabályzók azon részében, ahol az elöljáró beosztottjaival szembeni kötelességeit tárgyalják. A gyakorlat azt igazolja, amit Transport is mondott: Ha valaki ebben a vezetői pozícióban nem hajtja végre maradéktalanul a politikai utasításokat a Honvédség érdekeire hivatkozva, akkor mennie kell. Lesz, akit találjanak a helyére! Volt már ilyesmire példa. Noha a vkf. és az államigazgatási államtitkár beosztása elméletileg szakmai. Ez a szakmai gárda kéne, hogy biztosítsa a Honvédség működésének folyamatosságát a politikai "váltógazdaságban". Ennek ellenére gyakorlatilag minden új kormány új személyeket is jelent ezeken a posztokon, ami azt tűnik igazolni számomra, hogy az új vezetés nem bízik (Jogosan? Jogtalanul?) a régi szakmai vezetésben és a "saját" embereit akarja ezeken a posztokon is. De ezzel a példával nincs egyedül kis hazánk!
A politika elsőbbsége a hadsereg felett minden társadalmi rendszerben érvényesül, így a demokráciákban is. Ez általános helyzet a politika és a hadsereg viszonyában minden országban. Ugyanakkor más hadseregek felelős gondolkodású katonáinak is az motoszkál a fejében, hogy meddig terjedhet a "civil kurázsijuk" és hol van a katonai engedelmesség határa. Ők is úgy érzik, hogy a politikusok nem nem veszik figyelembe a hadsereg érdekeit és túl is terhelik a katonáikat azáltal, hogy nem érik fel ésszel, hogy az adott szervezeti és anyagi keretek mire is teszik képessé a hadseregüket. Olyan feladatokat állítanak eléjük, amit már egyszerűen nem képesek sikeresen megoldani. (Ilyen probléma van például jelenleg a németeknél az afganisztáni missziójuk kapcsán!)
Megoldás a problémára? Nézzük csak! Ilyen lehetne egy "öncélú" katonai puccs. A hadsereg prioritása a civil politikával szemben. (Isten ments az ilyen "elvetemült" gondolattól!) Ezt katonai diktatúrának nevezik, ami azért még sem kívánatos! De egy kevésbé "hatékony" megoldás lehet az is, hogy a már leszerelt (pld nyugállományú! Halló, Transport!), magukat kompetensnek érző és elhivatott katonák politikára adják a fejüket. Nehezen tudnék elképzelni egy "Honvédség Pártot", vagy valami hasonlót. Függetlenként nehezen boldogul az ember, ha pedig nem független, akkor megint pártérdekekhez kell igazodnia, és nem biztos, hogy meg tudná valósítani azt, amiért politikára adta a fejét. Egy ilyen politikai célkitűzéshez szerintem még nagyobb elhivatottságra van szükség, mint hivatásos katonaként szolgálni. (A korábbi mondás ismét: "Ma már csak két féle tiszt van a Honvédségben: aki "tök" hülye és sehol máshol nem tud boldogulni, illetve a teljesen megszállott!) Ezt tekintsétek önkritikának is!
Mi marad akkor? Egyrészt ott van a mindenkori ellenzék és maradna az, hogy az állampolgárok éreznék fontosnak a Honvédséget és követelnék meg annak "előírásos" működtetetését. A jelenlegi helyzet viszont azt bizonyítja, hogy a mai választásokat nem honvédelmi programokkal szokták megnyerni! Az embereknek van más és súlyosabb gondjuk is, mint a Honvédség helyzete.
A katonák szükségességét általában csak akkor szokták érezni, amikor baj van és szükség van a katonák segítő beavatkozására. Az első jugoszláv válság idején állítólag volt olyan polgármester az ország déli részén, aki szabályszerűen követelte a magyar csapatok demonstratív jelenlétét a településén. A közhangulat megnyugtatására nemzeti színű zászlóval "fellobogózott" PSZH-k "járőröztek" a határmenti településeken. Akkor fontos volt a hadsereg. (Ki gondolta volna azt megelőzően kb. két évvel, hogy ez egyszer így lesz?)
A békében az dominál, hogy a "sereg" nem egy "effektív termelő" egység, hanem csak "nyűg"! A Honvédség sorsát nem a katonák fogják eldönteni, hanem az ország lakossága, aki a döntéshozókat választja (már ha elmegy szavazni!). Egy "normál" katonabácsi csak annyit tehet, hogy él ugyanezen állampolgári jogaival és elmegy szavazni arra, akitől azt várja, hogy majd egy "jobb hadsereg" feltételeit fogja biztosítani.
Lehetne lobbizni? Biztosan, de ehhez nem értek. A katonánknak lehet cikkeket írniuk, nyilatkozniuk, stb., de csak engedélyhez kötötten (elvégre nem minden katona tudja eldönteni, hogy mit mondhat és mit nem!?) és persze úgy, hogy ne maga alatt vágja a fát. Ez természetes emberi reakció. A magánvéleményt persze mindenkinek joga van elmondania, még a katonának is, de soha sem lehet tudni, hogy mikor sérti vele a "szolgálati érdekeket", amit könnyű az egyenruhás ember orra alá dörgölni.
Egy másik "közvetetett" utat látok még a megoldásban abban, hogy a döntéshozó politikusokat beültetném a Nemzetvédelmi Egyetem egy "gyorstalpaló" (minimum 1 hónap!) biztonságpolitikai kurzusára, ahová szerveznék melléjük minden állománykategóriából egyenruhás "osztálytársakat" is. (Nem ártana ez a nevezett katonáknak sem!) Addig nem is engedném őket hivatalba lépni, amíg ezt el nem végzik. Ebből a szempontból nagyon jó ötletnek tartom azt a kezdeményezést, hogy A ZMNE-n (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem) van már civileknek szóló képzés, ahol remények szerint a jövő civil (!) katonai szakértői és közigazgatási szakemberei tanulhatnak. Ezek a fiúk és lányok talán némileg több érzékenységgel fognak viseltetni a Honvédség iránt, mint egy "átlag" mai döntéshozó. Mindennek persze az a feltétele, hogy színvonalas képzést kapjanak! Ismereteim szerint van a témában néhány "nagy koponya" a Zrínyin.
És, hogy azért az aktív katonák se érezzék magukat felmentve a "lobbizás" alól - ők is "lobbizhatnak" a maguk módján: Tenniük kell a tőlünk telhető legjobbat. Ezzel lehet növelni, nem csak a személyes megbecsülésüket, de a "sereg" megbecsülését is, ami által talán a "nép" is fontosabbnak és sajátjának fogja érezni ezt a fegyveres szervezetet. Tudom, ez nem egyszerű! Transport "fabatkás" példája nagyszerűen érezteteti a helyzetet! Annak viszont nem látok reális esélyét, hogy "belülről" egy politikai téren hatékony katonai lobbi alakuljon ki, amelynek fő célkitűzése a Honvédség általános helyzetének javítása lenne. Egy ilyen lobbi, szerintem csak kívülről: civilekből és leszerelt ill. nyugállományú katonákból szerveződhetne.
A katonai oktatás területén dolgozó oktatói állomány zöme meglátásom szerint "megszállottságból" teszi a dolgát. De nem csak ők teljesítenek erőn felül. A csapatoknál még nehezebb a helyzet. Lehet-e kiképzést folytatni, ha nincsenek meg a feltételek? Talán igen. Megszállottakkal igen. De, most ne csak arra gondoljunk, hogy nincs üzemanyag, nincs alkatrész, nincs lőszer. Ezek mellett a tényezők mellett valóban lehet még mást is csinálni (menetelni, "gyalog-harcászkodni", futni, fekvőtámaszozni, lövészteknőt ásni, a jó öreg lőkik-ládákkal gyakorolni, (vannak azért újabb ketyerék is!), stb., de ez nem éri el még az un. általános katonai kiképzés színvonalát sem. Persze az is valami, de nem fogja pótolni a szakkiképzést, ami a fegyvernemek és szakbeosztások "lényegi" ismereteit tartalmazza. Ez még kevés lenne egy korszerű hadsereghez. Ezt most nem mentségként akarom mondani, hanem azért, hogy lássuk meg a kiképzés anyagi feltételei mellett az emberi tényezőket is. És ne csak a kiképzendőkre, de kiképzőkre is gondoljunk!
Amikor kimarad a mindennapos melegvíz a "vizesblokkokban", amikor egyre ritkábbak a tisztacserék a raktárakban, amikor a gyakorlaton éhesek maradnak a fiúk, mert az ebédre kapott 1 db hideg "gyíkhússal" nem lehetett jól lakni a félnapos rohangálás - kúszás - mászás után, amikor egy hónapra a szd. 3 db felmosórongyot és 2 kg ultrát kap (összesen) takarító anyagként, akkor nehéz megkövetelni, hogy mindezek mellett még mindenki lelkesen mást se csináljon, mint az egyébként nagyon hasznos "általános katonai kiképzést".
Az igazi gond azért mégis akkor kezdődik, amikor a feltételek hiánya már a "békekiképzést" is életveszélyessé teszi. Az abroncsok elkopnak és nincs pénz az újra, a fékhengerek tömítései elszállnak és nincs pénz az újra. A követelmények pedig nem lesznek alacsonyabbak, sőt! A MH új feladatai egy sokkal magasabb színvonalú kiképzést tennének szükségessé. Az általános felfogás nem változott, a Honvédségnek bizonyítania kell felkészültségét és ennek jegyében végrehajt olyan gyakorlatokat, amelyek "szemetgyönyörködtetőek". Vegyünk például egy "hagyományosnak" nevezhető éjszakai éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlatot (a nyomjelzős sorozatok valóban látványosak!), ahol azért nem csak "beásva" lövöldöznek a csapatok, hanem némi "manővert is visznek a dologba". Éles lőszer, kézigránát, valamint mindenféle pirotechnikai eszköz a "soros katonabácsiknál", akik talán akkor látnak életükben először olyat. Eleve izgulnak és nem könnyen előfordulhat, hogy valamit nem előírásszerűen fognak végrehajtani. (Lőszer marad a csőben a manőver közben, nem biztosítják be a fegyvereiket, stb. stb.) A vezetők és irányzók talán akkor használnak életükben először infraberendezést. Azt megszokni és szakszerűen használni nem két nap, de még talán nem is egy hét! Mi ez, ha nem hazardírozás az emberek életével? És akkor még nem is szóltunk a hidegvíz okozta esetleges tüdőgyulladás, a nem megfelelő higiéniai feltételek okozta egyéb megbetegedések és más tényezők "közvetett" hatásairól! Ahogy már írtam: a szolgálati törvény előírja, hogy a katonának joga van a megfelelő kiképzésre és az ahhoz szükséges feltétek meglétéhez. A hivatásosak elvileg ezzel tisztában vannak, de nagyon sokszor nem rajtuk múlik a dolog. Ők őrlődnek a felülről kapott parancs és a katonáik iránti felelősség között. Ahogy már mondtam: Elhivatottsággal és hazaszeretettel csak egy bizonyos határig lehet a végrehajtási feltételek hiányát pótolni! Van aki könnyedebben éli meg ezt, van aki gyomorfekélyt, szívinfarktust, agyvérzést és hasonló "jókat" szerez ennek következtében. (Tudjátok, hogy mennyi a hivatásos állomány átlagos halálozási életkora?) Ezért írtam már korábban azt, hogy a fejekben történő "frissítés" mellett elsősorban az élet (elhelyezés, ruházat, étkezés, stb.) és szolgálati (kiképzés, stb.) körülményeket kéne rendezni. Sajnos ez ez megint a modernizáció rovására megy, de meg kell határozni a prioritást kell. Teljesen egyetértek azzal, hogy áldatlanok az ilyen és talán még ennél is elképzelhetetlenebb állapotok. De ezt felismerték a megfelelő helyen és ha meg tudjátok nézni a MH fejlesztési koncepcióját, akkor ez valahogy így is van. Terv tehát van és talán jó is. Kérdés részemről ismét az, hogy következetes lesz-e a végrehajtás?
A feladat - végrehajtás (parancs) feltételeit az elöljárónak tehát biztosítani kell (!!!!!!!!!) Ezt a szolgálati szabályzat is előírja, ami a katonák "bibliája". Ennek ellenére, szívesen elfeledkeznek róla. A legnagyobb gond az, ha ez a feledékenyég magas szinten történik. És a SzSz. csak a katonákra vonatkozik, a politikusokra nem! Mi írja ezt elő a politikusoknak? Van egyáltalán ilyen jogi szabályozás? Komolyan nem tudom!
Ja, és a legfontosabb! Ha normális kiképzés van, akkor kevesebb a gond a beosztottakkal is. Nekem mindig a "Híd a Kwai folyón" szokott eszembe jutni példaként: amíg valamiféle, legcsekélyebb értelmes célt tudunk kitűzni a katonáink elé, addig van fegyelem még a legnehezebb helyzetekben is. A "nihil" viszont egyértelműen a fegyelem rovására megy, hogy a parancsnokok és rajtuk keresztül a MH megítéléséről ne is beszéljünk. Itt ismét szeretnék arra emlékeztetni, hogy mennyire fontos a vezetői állomány motiváltsága. Csak motivált ember tud másokat motiválni!
És megint a vesszőparipám: a feladatorientált vezetés elterjedésének fontossága: Nem csak a katonák körében! A civil vezetéstudomány is bebizonyította már, hogy a termelői szféra is hatékonyabb tud lenni, ha a felkészült (!) munkahelyi vezetőknek megadják a "szabad kezet" (döntési és cselekvési szabadságot) a saját szintjén, amit nála jobban talán senki sem ismer. Ez a vezetésfelfogás talán az egész társadalmunknak hasznára válhatna, noha nem vagyunk igazán hozzászokva. "Mindenki" azt várja, hogy lépéről-lépésre megmondják neki, hogy mit is kell csinálnia a cél elérése érdekében. Amikor pedig elmarad a "parancs", akkor megáll a rendszer, mert nem tanultak meg önállóan döntést hozni. (Ez az un. parancsorientált vezetés nagy hátulütője!)
A feladatorientált vezetésnek viszont van egy komoly előfeltétele: minden vezető pozícióban olyan személy legyen, aki arra alkalmas. Azaz legyen szakmailag és emberileg jól felkészült, hogy rá lehesse bízni azt a területet. Ez az alapja annak a bizalomnak a "főnök" részéről, ami nem teszi szükségessé az állandó ellenőrzést, csak akkor, ha az eredmények azt bizonyítják, hogy valami a nagyobb szervezeti egység céljait veszélyezteti. Ekkor viszont be kell avatkozni és ha az alsóbb vezető felkészületlensége a kiváltó ok, akkor bizony le kell váltani, függetlenül attól, hogy "ki fia - borja". A felkészültség az alulról felfelé irányuló bizalomnak is az alapja, mert ez teszi "szavahihetővé" a főnököt a beosztottjai előtt, akik csak így fogják elismerni, hogy amit a főnök mond, az úgy is van és érdemes azt tenni, amit ő mond, mert ő van leginkább tisztában azzal, hogy mi is a magasabb cél, aminek érdekében a beosztottak céljait meghatározza. Ez a kölcsönös bizalom a másik működtető "motorja" a feladatorientált vezetésnek. Erről is ennyit. (Nagyon bonyolult?)
A politikai vezetés és a hadsereg szintjén ez kb. annyit tenne, hogy miután a politika világosan (!) megszabta a MH feladatait és biztosította (!!!!!!) az ahhoz szükséges feltételeket, akkor onnantól kezdve egy minimális civil kontroll mellett engedtessék már meg a katonáknak, hogy maguk döntsék el, hogy miként is oldják meg a katonai feladatokat, hiszen ők ismerik a katonai viszonyokat, nekik van meg a legnagyobb rálátásuk ezen a téren, nem pedig azoknak a politikusoknak akik esetleg "csak" sorkatonák, vagy jó esetben tartalékos tisztek voltak (voltak?) és nem is adatott meg számukra a nagyobb rálátás lehetősége. Ezt be kéne látniuk nekik is! De belátják-e?
Valamilyen érdekes oknál fogva, nem akarják belátni. Úgy gondolom, hogy ez Transport szavaival élve valóban "önminősítés". A politikusokat normál esetben viszont csak négy évente lehet leváltani! Eddig hány kormányunk élt meg egymás után két kormányzati időszakot? Ha tehát a demokrácia működik, akkor ez azt jelenti, hogy a többség szerint nem tették jól a dolgukat. A többség döntése persze "átlag" és nem részterületekre (pld: Honvédség) koncentrál. De észrevételeim szerint a katonák többsége sem szavazta volna meg újra az honvédelmi tálca eddigi vezetőit.
Helló Dragonfly!
A 104-es hozzászólásod jó összefoglalója volt az eddig elhangzottaknak és szerintem reálisan tükrözi a szf-i csapatok fejlesztésének (el-)várható irányát is. Az ország biztonsági helyzetének felvázolásában is igazat adok Neked.
És utoljára, de nem utolsó sorban: Kedves Transport!
Mivel az egyes írások elég szorosan összefüggnek tartalmilag, ezért néhány témát már a Te hozzászólásaidból is érintettem.
Azért még van néhány gondolatom. Kezdem a 105-ös írásoddal:
Én voltam az, aki azt írta, hogy a kint vannak az álcafestékek a raktárokban. Úgy gondolom, hogy a kölcsönös bemutatkozás után elhiszed nekem, hogy hajdanán (úgy 10 évvel ezelőtt) a századom raktárában járművenként (10 PSZH + 1 Rába MAN) egy teljes készlet (1x téli - 1x nyári) ilyen festék is ott volt. Az álcázást tárgyaló műszaki foglalkozáson ezeket a készleteket kinyithattuk, hogy megmutassuk a tartalmukat. Felhasználni viszont nem volt szabad! Azt nem tudom, hogy mi volt a helyzet korábban és később, de a személyes tapasztalatom ez volt. Ezek a készletek "műszaki anyagot" képeztek, és nem fújásra szolgáltak, hanem a készletben lévő "marokecsettel" a kezelőknek kellett felvinniük a vizes bázisú festékeket a "zsirtalanított" felületre. Az első jugoszláviai válság idején egy járművön ki is próbáltuk, hogy miként működik a dolog a valóságban. A festék ugyan elég volt, de a színekkel és az eredménnyel nem igazán voltam elégedett. (Próbált már valaki némi vízzel és gyökérkefével PSZH-t zsírtalanítani?) Ettől függetlenül a száradás kivárását követő lemosás után a Pöszin még hónapokkal később is kivehető volt az egykori "foltozás" nyoma. A járművek átfestését állítólag azért "fújták le fentről", mert megrémítette volna a civil lakosságot (nem a járművek kinézete!), hogy "ennyire komoly" a helyzet. Azt hallottam, hogy vannak speciális, műanyag bázisú festékeink is, amelyek némi sugárzáselnyelő képességgel is bírnak, de azokhoz nem volt szerencsém, csak egyszer, amikor egy miniszteri látogatásra a dd-műhelyben átfújták a századom egyik gépét.
108-as hozzászólásodhoz:
Úgy gondolom, hogy amit leírtam a MH feladatának meghatározásáról az megállja elméletben (!) a helyét. A politika meghatározó szerepét már feszegettem fentebb is. Mivel a jelenlegi szabályzók szerint, hacsak a politikus valami nagyon nagy ostobaságot vagy törvénysértést nem követ el, akkor általában csak négy évente mérettetik meg. Négy év pedig elég sok idő ahhoz, hogy ne akarja ugyanazt csinálni utána, mint amit korábban. Tehát semmi sem történik, ha nem biztosítja a feladatvégrehajtáshoz szükséges feltételeket. Nem igazán látom azt, hogy a politikusaink "motiválva" lennének a maximális teljesítményre. Megoldás? Fogalmam sincs. Alkotmányjogi alapismereteim hiányosak ehhez.
A "légierő" és hasonló magyar katonaterminológiai kifejezések mögött rejlő valós tartalmat általában csak a katonák ismerik. Szerinted a politikusok szívesebben használnák a légvédelmi- és repülő csapatok kifejezést, mint a légierőt? Nekik teljesen mindegy. Igazad van, hogy a "légierő" meglehetősen nevetséges és túlzó dolog a részünkről, de a civileknek ez kell.
A szakértői gárda általi tervezést én a jövőbeni fejlesztésekre értettem. Ismerve a fejlesztési koncepciót és a viszonyokat, el tudom fogadni a szakszerűségét. (Várom a már sokszor emlegetett következetes végrehajtást!)
Egy kis "szakmai" kiegészítés a rajlövészethez. A "raj kötelék-lőgyakorlatokon" (Vagy Te esetleg a raj egyéni lőgyakorlataira gondoltál?) az "én időmben" a szakaszparancsnok volt a lőgyakorlatvezető, míg a lövészetvezető a századparancsnok. A raj-köteléiknél a rajparancsnoknak is a helyéről kellett vezetnie a raja tüzét, ezért nem vezethette ő a lőgyakorlatot. (A lőgyakorlatvezető fő feladata a biztonsági előírások betartatása!) És hasonló okok miatt kell mindig egyel magasabb szintű parancsnoknak vezetnie az egyes kötelékek lőgyakorlatait. A szolgálati hierarchia értelmében ő az aki igazán beavatkozhat, ha a köteléke élén "csatasorban" lévő parancsnok valamit "bénázi" és az a biztonságot veszélyezteti. (Csak a kevésbé járatosoknak: löv.vez az a szolgálati személy, akinek hatásköre a lőtér egészére kiterjed, ahol esetleg más lövészetek illetve gyakorlatok is páhuzamosan futhatnak, míg a lőgyakorlatvezető csak egy lőtérszektorért (a lőtér egy sávjáért) - egy fajta lőgyakorlatért felel. Nem tudom, hogy a szerződéses rajparancsnokok elterjedésével mennyit változott a helyzet, de tapasztalatból tudom, hogy a németeknél is csak tiszt és "őrmester" (Feldwebel) rendfokozatú vezethet éles lőgyakorlatot. (Az egyénieket is!)
Az Általad említett bizalmatlanság a parancsorientált (centralizált) vezetés egyik jellemzője. (A főnök azt is jobban akarja tudni, amit a beosztott dolga!) A főnök mindent a beosztottja fülébe rág és utána is folyamatosan ott áll felette, hogy ellenőrizhesse a végrehajtást. Ezzel a módszerrel egy gyorsan változó helyzetben nem lehet hatékonynak lenni! Mindenképpen meg kell tanulni a másik vezetési felfogást is és a helyzethez igazodva kellene őket alkalmazni (a centralizált vezetési felfogásnak is vannak helyzetspecifikus előnyei!). Az elsődlegesnek a feladatorientált vezetésnek kellene lennie. Az olyan ember, aki önállósághoz van szokva, még különösebb probléma nélkül tud alkalmazkodni a centralizált vezetési stílushoz, míg fordítva ez nem megy nagyobb nehézségek nélkül, mert az önállóságot csak hosszabb nevelési folyamaton keresztül lehet elsajátítani!
A terveknél én a MH fejlesztésére készült és közzétett terveket értettem. Annak "jóságát" sajnos csak az idő fogja eldönteni. A HKSZ-tervek általam ismert szintjén (dd) azért mindig volt és talán most is van begyakorlás, amelynek során az érintettek megismerték a feladataikat és begyakorolták azt. A "próba riadók" pedig azt hivatottak szolgálni, hogy lemérjék, működik-e a terv. Az felsőbb szintű ellenőrzések szintén "erre utaztak". Arra vonatkozóan nem rendelkezem ismeretekkel, hogy magasabb szinten miként működik a dolog, csak sejteni merem, hogy hasonlóan. A nemzetgazdaság jelenlegi mozgósítási terveivel kapcsolatban végképp semmit nem tudok. Gondolom, hogy ott ez "kissé" bonyolultabban működik már csak a piacgazdaságra történő átállás miatt is.
"A haza fegyveres védelme és a védelem minden fajtája minden Magyar állampolgár
Feladata:
Ez alól - békében - kivételes szabályok alkothatók.
E szabályok többsége már a minosített helyzetek kihirdetésével érvényüket vesztik. Onnan
kezdve pedig síma kormány rendelettel lehet ezt szabályozni.
Más a béke szabályozás és más a minosített esetenként való szabályozás.
Nem kell 5 millió magyar asszonyt loni tanítani.
De azt el kell mondani, (hogy tudja), hogy ez is benne van a pakliban.
Nem kell de lehet."
Én még mindig másképp értelmezem a törvényt és az első mondatoddal sehol sem találkoztam. Hol kell keresnem? Én a következőket tanultam a témáról:
Személyes honvédelmi kötelezettségek rendszere:
- olyan általános állampolgári kötelezettség, amely alapján mindenki erejéhez, képességeihez és lehetőségeihez képest a honvédelmi feladatokat elősegítő magatartásra kötelezhető
- MKA/70/H.§ (1) "A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége." (Ez az én olvasatomban nem kimondottan fegyveres védelmet jelent!!!!!)
Személyes honvédelmi kötelezettségek:
- hadkötelezettség: 17-50 év, (dec.31) férfiak (nők és 17 év alatti gyermekek nem !!!!!)
· tájékoztatási,
· bejelentési,
· megjelenési,
· szolgálati kötelezettség
- polgári szolgálati kötelezettség
· rendkívüli állapot idején a károk elhárítására, mentési fea-k
· 16-60 férfiak, 18-55 nők
- polgári védelmi kötelezettség:
- honvédelmi munka kötelezettség:
· 16-65 férfiak, 18-65 nők, képességek és eg. állapotnak mf
· kijelölt munkahelyen történik, fizikai vagy szellemi munka
- gazdasági és ag-i szolgáltatásra kötelezettség: (jogi sz, személyiség is)
· szolgáltatás, igénybevétel tűrése,
· tevékenységtől tartózkodás,
· vagyoni hátrányért kártérítés jár
MKA/ 8.§. (4) "Rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején az alapveto jogok gyakorlása - az 54-56. §-ban, az 57. § (2)-(4) bekezdésében, a 60. §-ban, a 66-69. §-ban és a 70/E. §-ban megállapított alapveto jogok kivételével - felfüggesztheto vagy korlátozható."
"60.§ (1)A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára."
"66.§ (1)A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nok egyenjogúságát minden polgári és
politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.
(2)A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése elott és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani.
(3)A munka végzése során a nok és a fiatalok védelmét külön szabályok is biztosítják."
"67.§ (1)A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a
társadalom részérol arra a védelemre és gondoskodásra, amely megfelelo testi, szellemi és erkölcsi fejlodéséhez szükséges. ……"
Felhasznált irodalom:
- Dr. Simon S: Az ország honvédelmi felkészítésének főbb területei és feladatai - jegyzet, ZMNE, Bp. 1999
- Az alkotmányról szóló 1949. évi XX.tv. és módosításai
- Magyar Hadtudományi Lexikon, MHT, Bp. 1995
- A honvédelemről szóló 1993.évi CX. törvény
- Az országgyűlés által elfogadott nemzetbiztonsági és honvédelmi alapelvek, 1993
Az alkotmány 8.§. (4) elméletileg feljogosít a legszigorúbb korlátozásokra is néhány kivételtől eltekintve. A később, az alkotmány szellemében, született törvények azt bizonyítják, hogy pld. a nők fegyveres katonai szolgálata és a lelkiismereti okokból fegyveres katonai szolgálatot megtagadók felfegyverzése gyakorlatilag soha sem fog belekerülni "a pakliba"! A hadkötelezettség és egyéb kötelezettségek korhatáraival ugyan minden további nélkül lehet valamit végszükség esetén variálni, de nem hiszem, hogy ennek lenne bármi különösebb értelme. Folyt köv!
