Szia Facsiga,

ha sarkos is a dolog, de igaza van rézgarasnak. Az NMRA mellett müködö digitális SIG bizony mindent megvizsgált ebben az ügyben, de a döntö dolog tényleg az lett, hogy a LENZ nyilvánosságra hozta a rendszerét, igy labdához engedte a többieket is (amit eddig kivüle senki igazán nem tett meg).

Ez hatalmas elöny, mégha nem is fejezhetö ki sem a technologia elörehaladottságában, sem azonnali pénzügyi elönyökben. De ilyen volt valaha a magnokazetta is, meg a VHS szalag. Azzal, hogy azt a bevezetöi (PHILIPS, JVC) mindenkinek elérhetövé tették, könnyen elterjedtek és nem utolso sorban mindenkinek hasznot hoztak.

A Lenz igaz, hogy 1979 ota foglakozik a vezérléssel, de messze nem ö volt az elsö ilyen cég, és föleg nem Amerikában, ahol már mint korábban irtam a topicon kb. 1950(!!!!) ota foglalkoznak a gondolattal (még a tranzisztorok tömeges megjelenése elött), és van a könyvtáramban egy épitési leirás kb. 1955-böl, hogyan lehetne a problémát megoldani az akkori csucstechnologiát képezö miniatür elektroncsövekkel (!!!).

A Lenz csak jol látta meg az üzleti problémát, és szerintem is jol döntött. Az tény és valo, hogy amikor ezt a döntést meghozta akkor mérföldes elönye volt a konkurenciával szemben, igy biztos volt abban, hogy egy csomo olcso dolgokat gyárto cég nem fogja ellepni a piacot 1 dolláros dekoderekkel. (A kazetták esetében ez hasonlo volt - évek teltek el mire a honkogiak meg a taiwaniak piacra tudták dobni a legalábbis müködö cuccaikat). A DCC esetében is ez igy van, még a mai napig nem sikerült teljesen megoldani a technologia kérdéseit, igy a mai napig nincs dumping dekoder (habár, ha jol hallottam a ROCO probálkozik valamivel).

A többieknek két más hátrányuk is volt az NMRA elött:

Vagy egy modellgyárhoz kapcsolodtak (Motorola-Márklin, SALOTA-SELECTRIX), ami nem éppen jo kisérölevél.

vagy pedig nem egészen jo utakon jártak (mármint a digitális technologiában.