Igazad van, 50 km négy napra nem sok. De nem kell mindig rohanni. Végülis ha valaki sportból akar távgyalogolni, akkor azt megteheti kis hazánkban is.

Hiába esett mindössze 12 km egy napra, én néha még így is szívesen megálltam volna jobban körülnézni egyes vidékeken. Annak az előnye, hogy viszonylag keveset gyalogoltunk egy nap, délután jött meg, amikor a szálláshelyekre értünk. Volt ugyanis elég időnk, hogy letéve a hátizsákot összejárkáljuk a vidéket, míg ha erőltetett tempóban rohantunk volna, állandó időszűkében, mindez kimaradt volna.

Meg aztán az első napon még ez a kis táv is soknak tűnt, mert nyár ide vagy oda, akkora hómezőn kellett keresztülvágnunk Landmannalaugar után, hogy nem láttuk a végét. Ráadásul minden lépésünknél beszakadt a hó alattunk és így elég fárasztóvá vált a gyaloglás. Aztán ez a keserves mászás végetért egy hegynél, amely csillogott a napfényben, mintha üvegből lett volna: abból is volt, obszidiánból, vulkáni üvegből. És még mondja valaki, hogy csak a mesében vannak üveghegyek...