Kedves SzigonyHarry !

Magam is rokonszenvvel figyelem törekvésedet, hogy próbálsz ily rövid ismeretség alapján beskatulyázni valahová. Nos, az első eredmény nem valami hizelgően hangzik. Ezt nem annyira a magam nevében mondom, mint inkább az emigráns magyarok nevében. A "csak egy emigráns magyar" lekicsinylőnek hat. Magam részéről a "csak" jelzőt nem használnám az új hazát talált emberekre. Ez szinte mindig egy nagy teljesitmény. Vagy Amerika a "csak emmigránsok" országa ? Ne feledd, még az indiánok is jöttek ide valahonnét.

Nem tudom, minek nevezzem magamat. Nem vagyok melldöngető magyar, és nem vagyok hasra esve sem mindentől, csak azért, mert amerikai. Nem számoltam fel a mo-i egzsztenciámat, sőt egyre bővitem az otthoni tevékenységemet (közben utálom a provincializmusukat, de megéri). Bár Kalifornia egyik legdrágább helyén élhetek, nem érzem, hogy ide kellene tartoznom és meg kellene játszanom az amerikait . Élvezem és értékelem a lehetőségeket, de nem cserélnék az un. átlag amerikaival sem. Ezt nem nagyképűségből mondom, nekem tényleg jobb az un. átlagnál, szabadabb vagyok. Nem akarok kibújni a bőrömből, nagyon is jól érzem magam benne. Nincs már vasfüggöny, akkor és oda megyek, amikor és ahova nekem az jól esik. Most muszály neked engem minősiteni ? Néhány év múlva nagyon is valószinű, hogy Ausztriában vagy Dél-Németországban fogok lakni a gyerekek miatt egy ideig és havonta legalább egyszer Mo-ra megyek. Sokszor meg vissza ide üzleti okok miatt. És nem akarom letörölni a magyar születésem nyomait. Ha jól megnézzük, nem egy szégyen az. Itt Amerikában biztosan nem az. Nem akarok teljes értékú kozmopolita lenni sem. De azt sem szeretem, ha korlátok közé akarnak szoritani akár USA-ban (ez itt kevésbé fordul elő), akár Mo-n. Remélem, a teljesitményem többet ér, mint az útlevelem.

cosmo