Ballada a fiúkról, akik hárman vannak egy nőre, s a kis Jean-t még szívatják is. Amikor egy tetszetősnek mondott halat talál zsákjában, betelik a pohár. Előbb hosszú beszédben kel ki ellenük s az egykor imádott nő ellen, majd borovicskát és bort vedel s ittasan egy lengyel nemesúri husánggal verekedni kezd. Vér folyik, betörik az ablak, a berendezést az utcára kiszórják. Hja, mik meg nem történnek manapság....

Úszók legjobbika botor:
kis Jean táskáiba kotor.
"Mi ez marhái? Baró tok?
Na, engem hiába rótok.
Nem vagyunk már jó barátok,
szakadjon a bója rátok!
Utcalány, s nem jobb arátok,
minden szava robaj, átok.
S mit hozott a próba Jákott?
Megcsókolni jobb a rákot!
Kirúgtam, mint Jób a rókát"
- s már kortyolja borókát
s torkán szilaj borok át-
meg át, mint olaj s ó-brokát-
lé, folynak. S a bajor bokát
fogna, látva e báj-orr bakot.
S előkerül bojárka-bot,
(ezzel üt a polyák rabot.)
Majd Jean négy széket átrakott,
s ki ablakot így tártak ott,
aszfaltba dúlt szitár gyakott,
alant már csorba tárgyak, orr-
vérbe mártva mind... Gyárt a kor
még ily csodát gyakorta: - kár!

Egyetértve GoundZeroval abban, hogy a maratoni kecskegelés sportértéke kétes, valamint a fórum alapító atyái iránti tisztelettől vezéreltetve maradtam a 24 sornál.