sírtam nagyon
amikor levágták
a másfél méternyi
habzó nyálzselét
az alsóajkamról
képet láttam akkor:
könnyel tartott nyílhalak
élvezték a sót
felhasználtak gyorsan
minden használhatótés kinyögték magukból a
végső császárt
(szalonnára gondolok,
mert azóta már lebontották
a minden
uralkodóházát)
csillagozik a szám széle ma
szemem is villog
kívánlak, tudod
a sav a gyomromban legalábbis ezt mondatja
és az folyik most egybefüggően
mint zseltatinka
le a szájszélen
bokád folyja körül, mintha a hold-súly mozgatná
szemem neked a csillagok összege
és te mégis levágod
miattad sírok nagyon most

(ez már csak kieg: milyen jó, hogy visszahozátok a topikot)